lélegzetfojtva surran a pillanat,
birizgál a huncut napsugár-
-óvakodva kúszik szememre már,
minden csak egy apró jelre vár
– a jelre amely soha nem jön el,
de ez most engem mégsem érdekel –
csak belülre figyelek, no lám,
mert tart a játék lelkem színpadán,
a főszereplő épp a színre lép –
– mily melengető, andalító kép,
csupán képzelet, de mégis csodaszép
6 hozzászólás
Kedves Éva!
Versedben szépen szárnyalsz a képzelet szárnyain… Nagyon tetszik, kikülösen a befejező két sorod. Örülök, hogy versedből némi derültséget vélek fölfedezni.
Egy megjegyzés: a középső szakaszban téves az "ezt" szó, azt hiszem, "ez" helyett maradt ott.)
Szeretettel: Kata
Szia Évike!
Jó hangulatú ez a képzelet.Kicsit játékosnak könnyednek tűnő vers../Tőled nem megszokott/
Az a "birizgál" szó engem birizgál, nem tetszik mert kozönségesnek tűnik a többi szép szó között./szép a surran, a kúszik/Tudom ez az én bajom.A verset Te írtad és biztosan az a kifejezőbb.Nem voltam ugye sértő? -mert azt a világért se tenném Veled.
Szeretettel üdv:Vali
Szia Valikám!
Egyáltalán nem voltál sértő 🙂
Örülök, ha teszik, köszönöm.
A birizgál pedig szerintem a "huncut" napsugár esetében nem közönséges 🙂
Szeretettel: Éva
Drága Kata!
Ismét el vagyok kényeztetve – úgy érzem 🙂
Köszönöm – a javítást is, mert valóban csak tévesen maradt úgy 🙂
Szeretettel: Éva
Ismét nagyon szépet alkottál. Valóban jambusi lüktetéssel libegnek, szállnak a szép gondolataid. Ha Valika nem tesz említést a „birizgál” szavadról, biztosan nem akadok el benne. De így, az a véleményem, hogy Pl. a „cirógat” a két mély magánhangzójával, lehet, hogy jobban belesimul a sorba. De ez lehet, hogy már a kákán való birizgálás…
Gratulálok. a.
Köszönöm kedves Antonius!
Már Valikának is említettem – én úgy érzem, a "huncut" jelzőhöz stimmel :)))