Mond szeretni fogsz –e…
Ha az idő ráncot fon szemem köré
Apró barázdák ülnek szám fölé
Mond szeretni fogsz-e…
Ha majd emlék lesz a forró éjszaka
A csókok forrón elcsattant sora,
mond szeretni fogsz-e…
ha remegő karommal ölellek át
ébren töltve minden éjszakát….
Akarsz-e majd akkor is engem
Mikor szenvedőn sajgó testem
Kegyelemért kiált
Űzve még a halált
Kellek –e még akkor neked…
Mikor opálos tekintettel nézem kezed
Ahogy betakarja a nap fénye életünk
Mond szeretni fogsz-e…
Ha majd már nem leszünk….
8 hozzászólás
Jó a kérdés, amit feltettél. Ugy gondolom, az igazi szerelem öregségben, betegségben és a halálban is kitart.
Szeretettel: Rozália
Igen Kriszti! Ezek jó kérdések!
DE én úgy, gondolom, csak igennel felelhet:)
Nagyon szép lett a versed!
Szeretettel ölellek:)
Nagyon szép a versed, kedves Krisztina! A szeretni, és szeretve lenni igényét foglaltad remek versbe.
Gratulálok: András
Gyönyörű ez a versed is.
Biztos lehetsz benne, hogy a válasza igen.
Jó volt újra Nálad járni.
Kedves Krisztina gyönyörű versedbe beleborzongtam. Nagyon tetszett, gratulálok. 🙂
Pfu, ez annyira szép….az utolsó sora nagyon megrázó, és talán ott jön át a Te szerelmed ereje, hogy ezt kérdezed….mert azt tudod,hogy Te mit érzel, de vajon a másik is… Csodálatos vers, el is olvasom mégegyszer….
H.
hát ez egy gyönyörűség ,egymásután többször elolvastam ,de mind jobban tetszik.
Kedves Kriszti!
Azt hiszem, tudom valójában mi játszódott le benned, amikor ezt írtad, azt, hogy milyen remek verset írtál nem meglepő, az lenne meglepő, ha egyszer rossz munkád adnál ki kezeid közül.
Én nagyon át tudtam érezni remek munkádat, remélem egészséged javult vagy jól van.
Hiba lenne, ha dicsérmém, felesleges, versed magáért beszél.
A legnagyobb dicséretem, hogy benne éltem a versedben, írj még sokat nekünk, nekem.
Internetes ölleléssel, tisztelőd és barátod: Metal mackó