Kérdések

Értem mikor küldesz hintót,
olyan cirádást, hatlovast,
vagy egyszerűn mikor nyújtod kezed,
hogy magadhoz szoríts, simogass?

Vagy fogod-e valaha beleordítani
a holdas éjszakába a nevem,
hogy hallja az is, ki ismerős,
és mindenki, aki idegen?

Fogod-e viselni valaha
a karkötőt, mit fontam Neked,
úgy, hogy büszkén mutatod,
a világ előtt nem szégyelled?

Köddé válik-e valaha múlt,
vagy társaddá lett, míg világ a világ?
Ha nem szakítasz, vidd, fogd kezét!
Próbálok nem gondolni Rád.

…és majd vigyázok, ha hívom az Újat,
imádkozom, égbe kiáltom nevét,
a karkötőt, mit Tőle kaptam hordom,
Vele élek … a jelenért.

Mert a múlt torzít, hisz felejtünk.
A jövő ? Nos, az bizonytalan.
Csak a jelenben élhetsz Te és én,
külön…vagy együtt boldogan.