De régen volt, mikor a kopott falról
kölcsön kaptam az elnyűtt hegedűt!
Én kértem. Apám jókedvre derült.
Izgulhattam, a szép dallam hogyan szól.
Állam alatt később sajátom csillant.
Táncos ujjait megfigyelhettem.
Hangszer és mester tovább él bennem,
zenét nem némíthat el végleg a hant.
Ma már az én száraz fám hallgat többször.
Róla a port ugyan ki törli le?
Vonót, derűt az utódok keze
mozdít-e majd, nem félve a jövőtől?