amit nekem mondtál,
áltatás volt mindaz,
amit tőlem akartál.
Én rád bíztam szerelmes
szívemet teljesen,
de te nem fogadtál be,
s nem lettem a lényeged.
Kihasználtál és álnokul
becsaptál egy lelket,
én magamat adtam,
de neked ez nem kellett…
Mit rontottam el,
mondd meg kérlek!
Hisz én csak szerettelek,
s még most is szeretlek téged…
Találtál mást,
aki jobb mint én?
Akkor miért nem
mondtad el őszintén?!
Miért hagysz
állandó bizonytalanságban
s millió kérdőjel
gyilkos forgatagában?
Én már nem tudok
bízni benned többé,
megölted érzékeny szívemet,
te tetted keserűvé!
Sosem szerettél
engem igazán,
szégyelltél, s talán
soha nem is akartál…
De még most sem értem,
miért volt e színjáték?
Miért nem dobtál ki?
s most nem őrlődnék…
Bár könnyen megteheted,
lábaid előtt hever a világ,
de ha letaposod,
nem nő ki többé a virág…
Földbe döngöltél
és porig aláztál
de én hagytam,
s most fizetem az árát…
2 hozzászólás
Ismerős szitu, mindenkivel megesett már ilyesmi. A kérdésekre egyszerűen azért nincs válasz, mert a másik fél részéről alma a téma. Fájdalmas, de azonnal túl kell lépni. A szeretet, szerelem, csak visszaverődve tud létezni, ha nincs miről visszatükröződjön, elnyeli a világűr sötéje. BUÉK! Remélem azóta megvígasztalódtál! Szia: én
Köszönöm! Neked is Boldog Új Évet Kívánok!
Igen, azóta már túltettem magam az illetőn… De nagy lecke volt…