keresem a hangot

lyukak borítják a földet
az udvaron feledékeny napok
apró hidak kötik össze a fénnyel
tinta nélkül hófehér lapok

náthás madarak csipognak
elérte őket is a vég
örüljünk a mának éneklik
egyszer úgyis minden véget ér

optimista hangom keresem
szatyor mélyén használt zsebkendőm
gyűrött ráncai közt semmi
honnan jöhet a valódi erő

pléhkrisztus vigyorog a sarkon
előtte fakó víztükör
hitüket vesztett galambok
álmában egy macska jön elő