Keresem, kutatom a párom,
de sajnos sehol se találom.
Vajon hol lehet? Merre keressem?
Elbújt talán egy messzi vidéken.
Kerestem őt, de meg nem leltem,
de nem baj, mert nem féltem, s mertem
felkutatni érte a világot!
Egy fény gyújlt a távolban, s világlott.
Ki lehet az? Csak nem a kedves?
Kiért szívem annyira repes?
De, igen! Ő az! S már vár engem!
Karomból többé el nem engedem!
Az ablakból integet, s vár
lépteim szaporázom, s már
szaladok hozzá! Nem is! Rohanok!
Örömöm egyre nagyobb és nagyobb!
Ahogy újra kimondja nevem,
szorosan magamhoz ölelem.
Kezemre fonódik pici ujja,
s én megcsókolom újra, s újra.
Mikor lassan eljő az este
hozzám bújik elszenderedve.
S én gyengéden megcsókolom,
pici kezét a kezembe fogom.
1 hozzászólás
Gratulálok kedves versedhez.
Wolf.