Keresem kábultan önmagam,
fagyosak a csupasz falak.
Fogom a hideg dermedt kezed
mely már lila, duzzadt, és merev.
Szólongatlak, de nem felelsz,
bár úgy érzem lélegzel.
Ah csak a képzelet játéka
most is hallom a szavad.
Tegnap még azt mondtad gyere haza várlak!
De azt nem mondtad hogy majd így talállak.
Elvesztem a ködben, keresem az utat!
elhagytál hirtelen! Nem talállak! Hol vagy?
Elveszítettelek! Elrabolt a halál!
Ne menj még tova! Állj meg és várj!
Fogd meg a kezem, hadd menjek veled!
Nehogy azt hidd, hogy ily könnyen engedlek!
Gondolatom veled, szívemben élsz,
helyetted nekem, csak a szél beszél.
Súgják a levelek; drágám veled leszek!
Álmomban suttogom, nagyon szeretlek!
5 hozzászólás
Várhatott volna egy napot, míg újra mellette vagyok! 🙁 DE nem! Ő annyira sietett! Nem hagyta hogy vele legyek!
Pedig jóban és rosszban együtt, 43 éve ezt ígértük! Aznap délután érkeztem, de csak kihűlt testét leltem!
Miért sietett annyira? Miért nem hagyta hogy megöleljem és üdvözlő csókkal köszöntsem? Nem könnyű megbocsátani neki! Miért sietett? Elköszönni sem hagyott időt nekem. 🙁 Csak szorongattam a hideg kezét zokogva. Nem ezt ígérted APA!..
Kedves Kedves!
A fájdalom gyönyörű, torokszorító sorokra ihletett…
Együtt érzek veled 🙁
Kívánom az idő segítsen megtalálni utad a ködben!
köszönöm drága szebbik felem …
Draga Aniko!
Szivszorito versed megrendito.
Kivanok neked megnyugvast.
Szeretettel olellek. Ica
köszönöm szépen 🙁