Erzsébet, Erzsébet,
a te fiad János,
sorsa vezet téged,
ő a sötét táltos.
A fényben születő,
árnyéknak gyermeke,
kicsiny, sötét erő,
de már van ereje.
Az unokaöccse,
míg meg nem születik,
ki az éj szülöttje,
növekszik, növekszik.
Kicsi még ereje
legrövidebb napon,
s kiteljesednie
minden nap alkalom.
Mikor ő növekszik,
a te erőd csökken,
s mikor te erősödsz,
ő elgyengül közben.
Két nap egyenlőek
az erőviszonyok,
olyankor e téren
ikerpárok vagytok.
Tavaszi és őszi
napéj-egyenlőség,
nektek találkozni
több, mint lehetőség.
Illés erejével
jöttél e világra,
ki tüzes szekéren
ment az Úr honába.
Vigyáz, mert Jezabel
Salome lelkével
bír, s elbűvölő
tánca szépségével.
Végzeted okozza,
fejedet akarja,
mert bosszúra szomjas,
a keserű ajka.
Az idő körbe jár,
Isten őrlő malma,
sorsfordulók ura,
s végtelen hatalma.