Esőcseppek porladnak szét kezemben.
A vér befolydogál agyamba épp.
A lábaimra kötözvén keresztem,
de nem botlom meg soha, semmiképp.
Emitt a nap kisüt, épp ezt kerestem.
Vihar tombol, milyen nagyon szép!
Lehet maradni meg- s megfeszítetlen?
Sebezzék testem! Lelkem örök ép.
Keresztre felkerülhetvén tegyek mit!?
A seb nagyon fáj és nagyon vérzik.
Nevem kiáltsam, hallja minden-ennyi?
A vér szagát már messziről érzik.
Kereszt növekszik és magasba repít!
Alant-felent a nagyvilág. Épp itt.
4 hozzászólás
Szia Madár!
Ezt a szonettedet tartom az eddig legjobb írásodnak!
Nagyon tetszett…fájóan,megsebbzetten csodaszép1
Emitt a nap kisüt, épp ezt kerestem.
Vihar tombol, milyen nagyon szép!
Lehet maradni meg- s megfeszítetlen?
Sebezzék testem! Lelkem örök ép."
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Stßép napot!
Köszönöm sailor, örülök, hogy jónak tartod.
Gyönyörű szonettedhez szeretettel gratulálok.
Csodaszép őszi napokat kívánok, jó egészségben.
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Köszönöm, kedves Suzanne, én is neked csodaszép napokat kívánok.