Kergetjük önmagunkat

Álmokat kergetünk s az idő
múltán vele, viszont a semmi
közben is szalad az óra
mutatója s az idő pereg.
Kergetjük önmagunkat éjt s
nappal és kezünk üres nem
szorítja a kéz amiben eddig
hittünk, hogy fogva tart.
Elhagyott vele a kedved,
elhagyott a kedves szép
fiatalság és vele a lelked.
Őszül a lélek, gyöngül az ész,

elhagy az erő. Kergetjük
önmagunkat és az idő pereg.
Elmentek a boldog hosszas
napok, elmentek a barátok,
elment a szerelmed, elmentek
a szülők, kergetjük
önmagunkat erőn felül.
Eljön az idő mikor az óra megáll
nem ketyeg többé neked a
mutatója már.