Te nem láttad a szemét!
Nem érezted a dühét!
Oly hatalmas volt, elsöpört,
Szemének egy pillantásával megölt!
Nem volt többé nyár, fagyott!
Már nem létezem, csak vagyok.
Kezében a fegyvere,
A vágya, mint hét ember ereje!
Rajta kapott, végem volt,
"Kardjától" a vérem hullt.
Lemészárolt, otthagyott,
Már nem létezem, csak vagyok.
Nem láttam még ilyennek soha,
A sorsom már mostoha!
Előtte azt mondta szeret,
Aztán már utálta a puszta létemet,
Ígértem: Érte otthagyom!
Már nem létezem, csak vagyok.
Tehettem bármit, eldöntte: elmegy,
Ma már a szava is Kegy,
Mikor vége lett, meghalt egy részem,
Tudtam: már nem vagyok isteni kézben,
Nem kell már az élet, itthagyom!
Már nem létezem, és nem is vagyok.
6 hozzászólás
Hajaj,Van amikor a szenvedély is átesik a ló tulsó oldalára. . De jó vers lett belőle. Kölönösen tetszik a refrén.
szeretettel fefo
Még friss volt az érzés, és hirtelen a mészárláshoz tudtam hasonlítani, a ezt a refrént az életmben és más verseimben is használom néha. Köszi
Ne haragudj ha nem jó szavakat használok, de az írás nem az erősségm…
Eszembe jutott a versed után néhány gondolat. amin még egy kicsit rágódom… Fura mi mindent feláldoznál egy másikért (lásd magadat) miközban annak már nem is kellesz. Jó vers. Bár érdekes lehet, hogy Te hogyan mondanád el. (asszem jó verrs lehet drámai hangsúlyozással, és irónikussal is….)
Pitty-palatty
Hát igen, ezért a lányért megtettem volna. De beláttam: felesleges! A szerelem egy nagyon szép játék, csak vannak akik csalnak. Na ez a vers erről szól. Köszi a hozzászólást.
Saját tapasztalatom az, hogy a legszebb versek fájdalomból születnek. Szeretném, ha rácáfolnál erre, és legközelebb már a boldogságról írj ilyen szépet.
Azért remélem, még vagy 🙂
P: Jessyrose
Hát őszinte leszek. Mostanában már nem túl sokat. Bár lehet, hogy újra rákapok…