E csöndes óra átitat,
megannyi múlt sodorta emlék
idézi régi vágyamat,
akárha randevúra mennék,
felöltözöm megint neked,
miként legénykoromban újra,
ma gyöngyvirágot is szedek
mezőn az új találkozóra.
Viszem feléd a csokromat,
belül vadul remegve várom,
ha végre itt a pillanat
az ajkam újra megtaláljon,
s e csókba fúlva boldogan
halunk belé megint a múltba,
miként az égben írva van,
elindulok ma randevúnkra.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Idéztem,mert nagyon megfogott:
“s e csókba fúlva boldogan
halunk belé megint a múltba,
miként az égben írva van,
elindulok ma randevúnkra.”
Braátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy versemnél időztél.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
lélegzetelállítóan szépséges a versed.
Köszönöm!
Szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm szavaid.
Barátsággal, Imre