Kesergés sokadik tavaszon

Imádom a huncut melltartókat,
átlátszókat, ringani hagyókat;
ha egy ilyen közeledik szemből,
kiugrik a szemem a fejemből.

Imádom a rövid, szűk szoknyákat,
felébresztik a fantáziámat;
elölről csak lopva nézek rájuk,
aztán soká bámulok utánuk.

Imádom a tűsarkú cipőket,
vádlikat, a formás feszülőket;
ilyenkor az éveim felejtem,
s mögöttük az állam is leejtem.

Imádom a ravasz technikákat:
fölhasított, tapadós ruhákat,
mély dekoltázst, mely csípőig ér le,
s amit sejtet, folytatást ígérve…

Imádom a pántot félrecsúszva,
cipzárt hátul egy kissé lehúzva,
a hanyagul nyakba vetett sálat,
mindez együtt – kész telitalálat!

Egyet nem imádok, de azt nagyon:
(bár magamat soha el nem hagyom)
hogy az idő elszaladt felettem,
s játékosból immár néző lettem…
____________________________________