Bágyatag ősz még ép foga vacog,
ásítozik, rozsdás feje sajog.
Hebehurgya a szél, mert zúg, süvít,
villám csattog, derűs felhőt dühít.
Ködtáncát lejti a rét, a berek,
kopogó fagytól fájnak a sebek.
Gyászol a nagyvilág, bagoly huhog,
lélek remél, míg szeretet buzog.
Rőzse a kályha mellett rostokol,
nem sok és agg szomszéddal osztozott.
Parázs pitteg- pattog, ablak szelel,
könnyben úszik, túléli a telet?
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
A mostani természet kategótiába írt írásaid
nagyon tetszenek!
Ötletes,hü képet adnak az öszröl.
"Hebehurgya a szél, mert zúg, süvít,
villám csattog, derűs felhőt dühít. "
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Komolyan? De jó!
Úgy örülök a gratulációnak és köszönöm az idézést 🙂
Szép estét kívánok!
Zsuzsa