Késő van.
Áruló szívem nem ver engem többé.
Lelkem sem válik rút szürke tömbbé…
Én csupán rozsdás dobozba zárom
Könnyeim fekete gyöngysorát;
És házam bár ódon várrom,
Ezen lélek már nem oson át,
Bár kés Ő…
Késő van valóban,
És sötét moraj megint…
A világ már halóban
Zörög, remeg, int.
Már késő.
Késő van
By rawelli
1 hozzászólás
Sosincs késő!
Az a második sor… és a többi:)!!!
Szeretettel: Falevél