Tört-ezüst reggel ébred,
s permetez hűs harmatot,
ébredő, álmos szemeimre.
Hideg lehelet bujkál,
pára felhőt libbentve,
s rám köszön az Ősz.
Még nyílnak a rózsák,
hervatag virágaikkal
simulnak napsugárba.
Szomjazva kapaszkodnak
múló Nyár bús szerelmébe,
ringatva délibábos álmaikat.
De reszketeg szirmukon
matat már a hideg szél,
s lassan jön a rideg elmúlás.
12 hozzászólás
Kedves Zuzmara!
A rózsa egyike azon növényeinknek, melyek a fagy beálltáig hozzák szebbnél szebb virágaikat.
Gratulálok szép versedhez, Judit
Köszönöm kedves Judit!
Kedves Zuzmara!
Szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm kedves Pipacs!
Szép verset hoztál! Szeretettel köszöntelek itt a Napvilágon!
Szeretettel-panka
Drága Panka!
Örülök, hogy ismét Rád találtam!
Szeretettel: Tünde
Nagyon szép índítás, de szívesen olvastam volna még tovább is a versed!üdv:dalmay
Üdv!
Gondoltam a befejezést az olvasóra hagyom…
Zuzmara
Nekem így is megtetszett írásod. Kellemes sorok. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm kedves szavaid!
Szeretettel: zuzmara
Nagyon szep alkotas,oszinten tetszett.Szivbol kivanok jo eleterot,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen.Szeretettel&tisztelettel,SANKASZKA a messzi tavolbol…
Kedves Sankaszka!
Köszönöm, hogy olvastál és a jókívánságokat!
Szeretettel láttalak: Tünde