Így dohogok
lelkemben a fájdalom
s a hiányod füstként kavarog
De elviszem szerelmed
Messzire
El a Világ végére
Ez az utolsó
Versem Hozzád
De majd rájössz
egyszer talán
hogy egy fontos dolgot veszítettél
el velem
soha senkit
Nem szerettem ennyire
Szívem tiszta marad ebben
a szerelemben
Melyet magammal viszek
A messzi mély sírba
Hogy magamban
Örökké megőrizzelek
6 hozzászólás
Na. erre jók a szerelmek, hogy ilyen versek szülessenek belőlük… Egyébként meg, csak nyűg valamennyi…
Üdv: Colhicum
Fájdalmas tud lenni a szerelem, bizony
tetszett a versed
Ha újra élhetnék, azt kérném, bár ne tudnám mi az a szerelem…
Kedves Zsolt!
Ilyen fiatalon nem szabad ennyire komoly elhatározásokra jutni. Van még elég időd arra, hogy eljöjjön az a bizonyos igazi, nagy szerelem, amikor már nem is emlékezel a mostani gondolataidra. S ezt én neked szívből kívánom, hogy elérd. Persze, ha ez is olyan erős érzelem volt, meg kell tartani szép emlékként.
De valamit hagy kérdezzek: mi az oka, hogy a verssorok elején nem kövtkezetesen írod a kezdőbetűket vagy nagy, vagy kisbetűkkel. Én a normál mondatokba szedett verset helyezem előnybe. A versekre is érvényes a magyaros helyesírási szabályok betartása. Igaz, egyetlen pont, vagy más írásjel sincs a versedben.
A bemutatkozásodban írt sikeredhez gratulálok.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm jókívánságaidat,bár sok reményt nem fűzök hozzájuk…
A kis és nagybetűk?
Mondjuk úgy, ez a költő személyes szabadsága, hogy úgy alkot, ahogy.
Vagy nem?
Üdv
Zs
Jobban tetszene hosszú sorokba szedve, amolyan levélformaként, szabadabb lenne a vers. Bár ettől Te még nem lennél az. És ne feledd:
"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. – Gabriel García Márquez" Ez már csak azért is jó idézet rád, mert most olyan vagy, hogy tökéletesen beleillenél a Szerelem kolera idején-be.
Hanga