Szállna mákvirágra légy, ha nyílik épp?
Kell-e kontra hanghoz árva kis szekund?
Látható, agyadra terhes ennyi kép,
hát pecázd ki, dobd be újra, meg ne und!
Mákvirág, a versed úgy zenél, miként
friss tavaszba márt a tiszta hanghatás,
képre kép sorol, s ha már szemen kimért,
ért ütemre hull belőle szóvarázs.
Kankalin, temérdek éltető erő
bújik át fülön, s lesz évekig talány,
majd epedve bontja, rágja át velő
burkait sok év után a “lencsilány”.
Éltetőn mesél e ritka gyógynövény?
Fülbe kúszik és erőt sugall talán?
Nyílik ám a tölgyek enyhe, lágy ölén,
lányruhába öltözött, avítt-talány.
-U-
Kár ölelni származásra büszke nőt,
míg a vágy nem űzi őt, s ezer mesét
újraírva, álmodozva, téridőt
áthajolva kéri Ő szerelmesét.
Nőt karodba vonva gőgje ködbe vész,
vágya szétszakítja arca fátyolát,
macska lesz belőle, boldogan becéz,
és mesén követne hét határon át.
Hogy szeretne minden épeszű vigéc
macska testtel ágyba érkező arát,
míg a kisfiú csak altatót igéz…
Kámaszútra válaszútja: nő-barát?
Macska testhez ám karom-köröm dukál,
Indiában is vezérfonal ma még.
Nagymenő a kisfiú, kivált vagány,
álom, édes álom… úr s a nő kacér?
-U-
Tréfa hát e két picinyke rigmus itt?
S nem lehetne élvezettel írni rá,
válaszolva rímhegyekben éppen itt?
Hátha szél kel éppen és kihordaná!
Tréfa nincs, de játszanék derűs csatát,
szélviharba szórom írt dalom neszét.
Kérdem én, miért ne küldeném, ha már
ritmizálva rímbe ringató levél?
Küldd el így, fogadnom illenék, de várj!
Elfeledne ajkad illanó esőt?
Mondd, mosolytalannak éltető e száj?
… Dús avar fedé a csípve kérdezőt…
Küldöm így, fogadd, de kell az asszonánc,
míg a csöpp eső zenél megélt dalán,
száz mosolyt adott a versbe vitt románc.
Ezt söpörjem én a rőt levél alá?
*
Ez komoly játék volt, mert játszani csak komolyan lehet.
Kesztyűt kínáltak, felvettem, aztán vissza is adtam, majd újra fel… és élveztem, mert játszani öröm. 🙂
Vastag betűk: Mákvirág, dőlt betűk: Kankalin. (2015. február 9.)
némi Photoshop segítségével. 🙂
43 hozzászólás
Hűha! 🙂
Ez aztán sodort, vitt, adott!
ahogy a labda pattogott
köztetek, sorokba szedve
égi ambrózia nedve:
Vidám lelketek aranya,
Ti vagytok éjjelem nyara!
Száz mosollyal alszom el ma
Ez pont, ami nekem kell, na:
Köszönöm e drága percet:
szívem magasabban rezgett!
Szia G.R.! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a kis párbeszéd! 🙂
Köszi, hogy hagytad magad sodorni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Tetszik, ahogy a virágok beszélnek a versedben. Nem mindig könnyű követni, ám ez az értékét csak emeli! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Lehet, hogy elvicceltem a megjegyzésben a lényeget, ezért nem érthető. Nem virágok beszélgetnek, hanem két ember. Az egyik én vagyok. :)))
Jó játékból ilyen vers született kettőnk által. Mákvirág szabta a feltételeket, adott ritmusra és rímképletre válaszoltam, így vettem fel a kesztyűt. Ha eszerint olvasod, talán jobban megérted, mert szerintem követhető, csak nem jól értelmezted a magyarázatot.
Nagyon élveztem ezt a játékot. 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy most már érthető-e. 🙂
Köszi, hogy boncolgattad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az átjött, nyilvánvaló volt, hogy a virágok kiket személyesítenek meg!:) És ezért tetszett. Oda kell figyelni a szövegre – de mondom, ettől jó!!!
Lehet, hogy más formázást választok, hogy jobban látsszon a párbeszéd. 🙂
Szia Kankalin!
Ne haragudj rám, de most egy kicsit kritikus leszek a fenti verssel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a technika egy kicsit a művészet rovására ment. Nem tudom, hogy tudod-e, hogy azt, hogy egy versben csakis egyetlen versláb jelenik meg, illetve a ritmusváltásokat egy-egy versen belül előttem nem alkalmazták a költők olyan módon, ahogyan én, és sokáig kizárólag ide töltöttem fel az ilyen módon írt verseimet, másová nem (nem véletlenül, de ez hosszú… szerzői jogok miatt is). Szívesen veszem, ha vannak követői, de tudom, hogy vigyázni kell ezzel, nagyon. Nekem úgymond "belülről fakad", de csínján bánok ezzel a technikával, többek között azért is, mert sok szép magyar szót kizár, illetve nem mindig teszi lehetővé a mondanivaló igazán költői kifejtését, ami ugye a lényeg lenne. Túl sok korlátot tesz a költő elé, ami nem mindig jó (nem véletlen, hogy a Nagy Költők sem éltek ezzel, bár tehették volna.). A dőlt betűs sorokban találtam nekem tetsző sorokat 🙂
Szeretettel: M.
Szia barackvirág! 🙂
Azt hiszem, javítani fogom a megjegyzést, mert félreérthető. Ez itt kitalált ritmusra született, játéknak indult, aztán kikerekedett belőle valami. Eredetileg így néznek ki a "párbeszédek":
1., 5., 9. Mákvirág
2., 6, 10. Kankalin
3., 7., 11. Mákvirág
4.,8.,12. Kankalin
Amikor eddig jutottunk, összefésültük, így kerekedett ki belőle egy történetféle. 🙂
Köszönöm, hogy foglalkoztál vele, elgondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mielőtt az utolsó kommentedet olvastam volna, az volt az első benyomásom, hogy valamilyen játékról/ játékosságról van szó. Örülök, hogy ez bebizonyosodott. A másik gondolatom a virtuozitás. Bizony itt minden kedvemre való csemegét felvonultattál. (Azért az a kis magyarázatra nekem is szükségem volt.)
Ez a pajkosság, sőt mondhatni huncutság azért nem minden versedre jellemző. Ezzel egy kicsit meg is leptél. De Istenemre mondom: Jól esett! :))
Szeretettel
Zoli
Szia prince! 🙂
Mitagadás, néhány helyen főtt a fejem, hogy miként folytatom a játékot, de igyekeztem nem feladni. :))) A dőltbetűs vagyok, tehát csak a fele az enyém. 🙂
Bevallom, hogy tetszett ez a pajkos verselgetés, tőlem valóban szokatlan, de örülök, hogy kipróbáltam. Egy jó zenésszel öröm ritmust játszani, engem legalábbis vitt.
Örülök, hogy tudok meglepetést okozni. 🙂 Szerintem máskor is felveszem majd a kesztyűt. 🙂
Köszi, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Értem én… de nekem sokkal, de sokkal jobban tetszettek az eddigi verseid… 🙂 Igazán szép, jó verseid vannak, és nem tudom… a fenti, közös alkotás valamilyen oknál fogva nem ért el engem… És ezt úgy értsd, hogy a személyedben olyan költőt kritizálok most, aki igazán tud briliánsat alkotni, és részben ez késztetett arra, hogy billentyűzetet ragadjak, és megírjam, amit gondolok. Érdekelnek persze más vélemények is, és látom, hogy van, akinek rendben van a vers… lehet, hogy én vagyok nagyon szőrös szívű, hiszen megszoktam nálad a színvonalat a verstant és a mondanivalót tekintve egyaránt 🙂 Ami azt illeti, valóban elgondolkodtató alkotás… 🙂
Szeretettel: barackvirág 🙂
Kedves Mónika!
Előszór is bocsánat, hogy belebeszélek, csak egy aprócska észrevételemet szeretném megosztani veletek. Mindkettőtöket nagyszerű költőnek gondollak, ezért talán nem is kéne belekukorékolnom a dolgotokba, de anélkül, hogy bárki igazát keresném, azt tudom saját tapasztalatomra támaszkodva, hogy néha kell a játékosság, a kikapcsolódás. Ki kell néha rúgni a ház falát. Ez az élet minden területére igaz, így az írásra is. Nem kell mindig "mélyenszántani" és mindig keretekbe zárkózni. Számomra felüdülés volt e kettőstől ez a vers. Mint ahogyan azt meg is jegyeztem, hogy Kankalintól ez számomra meglepetés volt, de örömmel láttam a másik arcát, lelkét, a könnyedebb énjét. Csak ennyit szerettem volna belekotyogni.
Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat 🙂 Igazad van természetesen, kell a könnyedség, nekem is van játékos hangvételű alkotásom, nem is kevés, és gyermekverseim is. Amit írtam, nem a mondanivalót "célozza", illetve nem annak a helytelen mivoltát; szakmai oldalról közelítek…
Én személy szerint örülök az itt felmerült vitának. Azért örülök, mert a fenti vers egyáltalán nem rossz, sőt… a vita úgymond "magaslatokban" alakult ki 🙂 Tehát nem egy színvonaltalan versről van szó, hanem egy nagyon is remek technikát követő alkotásról, két remek alkotótól… Az én gondom az – és ez valóban szakmai közelítés csupán -, hogy (ahogy írtam) úgy érzem, kicsit elnyomja a technika a benne rejlő művészetet. Nem zárom ki annak a lehetőségét természetesen, hogy csak én érzem így…
Kedves Kankalin, mindenképpen érdemes volt publikálni ezt a verset! 🙂 Mindenképpen van benne valami, hiszen igen építő jellegű "vitát" váltott ki, és gondolatokat ébresztett! 🙂
Szeretettel: M.
Szia barackvirág! 🙂
Amikor folytattam a felkínált játékot, örömmel tettem, mert szeretek játszani. 🙂
Nem könnyű olyan verset folytatni, melynek az alkotóját nem, vagy csak alig-alig ismerem, azt is versei és zenéi alapján.
Meglepett, hogy ennyien foglalkoznak ezzel a verssel, de örülök, mert úgy lett ez kerek alkotás, hogy egyáltalán nem tervezte még a játék elindítója sem.
Örülök, hogy kifejtetted véleményed, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Magam részéről természetesen Mákvirágnak is gratulálok, ezért a cserfeskedésért, amely ragyogó sorokat, igényes rímeket vonultatott fel. 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Komoly és élvezetes háttér"munka" van a cserfeskedés mögött!
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Naggyon jó… :-). Nekem az első szakaszból lejött a játék, a válaszok (jó ez az elkülönítés!) felelgetése is remekbe szabott. A trocheikus 11-esek játéka ugyan elsőre talán meglepő, de bennem a klasszikus értékek miatt szólt nagyon szépen, és ehhez úgy simult a nyelvezete a versnek, hogy erős lett a kötés, nem volt benne disszonancia… persze nekem, hiszen csak a magam véleményét írhatom :-). Szeretem, ha egy játék komoly, évődő hangvétele mellett bizony komoly verselői teljesítmény van itt mindkét részről, és úgy szerves egész a vers, hogy nyilvánvaló bennem, két láng ég itt egy tüzet.
Mindig örömmel olvasom az igényes verseket, így most ezt is. jó élmény volt, kivitt a mindennapokból, ezt köszönöm.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ez a vers teljesen váratlanul jött, nem gondoltam, hogy "élesben" ilyen jó játszani, most kipróbáltam. 🙂 Szerintem nem ez marad az első eset. 🙂
Örülök, hogy írtál ide, mert mindig fontos a véleményed, igazi mankó nekem.
Ha még hozzágondolod azt, hogy az alkotót csak írásai és zenéje alapján ismerem, akkor megérted, hogy miért az a legnagyobb dicséret tőled, hogy "két láng ég itt egy tüzet". 🙂
Köszönöm (köszönjük) a részletes elemzést, egyértelműen pozitív véleményed. 🙂
Azért azt is megjegyzem itt, hogy a legtöbbet tőled tanultam. 🙂
Hogy ilyen is vagyok? Hááát, igen. 🙂
Jólesett, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon élveztem a párbeszédet, ragyogó lett, szerintem!
Köszönöm, hogy közzé tetted!
Elismerő gratulációval: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy tudtam valami mást is adni, mint eddig. Jólesett játszanom, ezt már többször leírtam itt. "Játszani csak komolyan lehet".
Nem az én érdemem e vers születése, nem is én raktam össze így. Csak a fele az enyém. 🙂
Köszönöm, hogy hagytad magad általunk sodorni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Kedvelem a játékot, főleg, ha ilyen magas színvonalon játsszátok.
Elismerésem mindkettőtöknek, nagyszerű a vers, remek a válasz-felelet játék.
Természetesen ehhez kellett mindkettőtök dallamos és szép írása.
Nekem nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Elsősorban Mákvirág kezdeményezése kellett hozzá. Nekem nagyon tetszett az ötlet, bátran csatlakoztam. Élmény volt, másnak is ajánlom az ilyesféle játékokat. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszi, hogy el is mondtad itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusztok! 🙂
Meglepődtem mennyire sokan olvastátok, és tartottátok hozzászólásra méltónak a művünket.
Az alap ötlet az volt, hogy állóvízből, fortyogó katlant varázsoljunk. 🙂 Ez úgy néz ki sikerült.
11-es trocheikus sorokat nem egyszerű, de mint látható nem is lehetetlen könnyedén, játékosan, mégis kellő alázattal írni a verstan, a szabályosság és a régies, – kissé ma már furán ható – szóhasználatot is szem előtt tartva. Örülök, hogy Kankalin felvette azt a bizonyos virtuális kesztyűt és megírta a másik felét a három részből álló csokornak. Még az asszonáncokon lehetne agyalni és javítani, de a kihívás teljesítve vagyon, szóval ehhez már nem nyúlunk! 🙂 Minden jót! Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Örülök, hogy jöttél, mert a "fortyogó katlant" nem tudtam rendesen elmagyarázni. 🙂
A kesztyűt felvenni nem könnyű, pláne úgy, hogy a tulajdonosát nem ismerjük. Engem a játék vonzott, ezért bele is mentem, amúgy kankalinosan, hisz tudod. 🙂
Engem felvillanyozott az a kezdeményezés, ami által ez a vers megszületett. Tudom, hogy kőmíves-kritikus vagy, ezért is esik jól, hogy megjelentél itt. Azt gondolom, hogy építeni sokkal nehezebb, mint bontani. 🙂
Hogy veled építhettem ezt a verset, az mosolygós élmény, az pedig kell. 🙂
Amikor elkezdted, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, csak csatlakoztam a szerintem jó ötletnek tartott kezdeményezéshez. Szerintem bevált. 🙂
Az asszonáncokat ebben nem javítom, mert így kerek, ahogy látható.
Amúgy pedig örülök a feltett szonettednek. 🙂
Köszi a megjelenést, az összefoglalót, meg a kesztyűt is. :)))
Szeretettel: Kankalin
Nincs mit, de komolyan!
Én csak ötleteltem mit lehetne tenni!?
Erre futotta! 🙂
Egyébként meg ne írd le többször, hogy ismeretlenül, meg hogy csak csatlakoztál!
Bár minden amatőr/nem annyira amatőr/elismert költő tudna így csatlakozni alázattal, könnyedén, illeszkedően!
Mosolygós élmények nélkül mit ér az élet?
Jah, és az eredeti kiírás szerint, ha valaki felveszi a kesztyűt, annak hoznia kell a következő kihívást!
Minden jót!
Mákvirág
Mákvirág, talán mégis van mit. 🙂
Úgy ötleteltél, hogy kedvem támadt felpróbálni a kesztyűt. Azt gondoltam a szabályokat észlelve, hogy talán az én méretem. 🙂 Ráadásul tél van… utána pedig magam is meglepődtem a próba-szerencsén. 🙂
Örülök, hogy elismered illeszkedésem. Nem ez az első próbálkozásom, hanem második. 🙂
Egyszer előfordult velem, hogy kiegészítettem egy félszonettet, ismeretlenül. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szívesen vennék részt ilyen játékban máskor is.
A mosoly fontos, ezt mindig komolyan veszem. :)))
Jujjjj! Hogy adjam vissza a kesztyűt? 🙂 Megpróbálom öt kötőtűvel az újabbat elkezdeni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Fázik a kezem! 🙂
Kérem azt a kesztyűt elgémberednek az ujjaim! 😀
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Nem találom az öt kötőtűt, legalább három elveszett valahol, talán négy is, vagy mind. 🙂
Amúgy pedig éppen szép idő van, úgyhogy nem fázik a kezem. 🙂
Azért kesztyűs kézzel bánok ám veled, ha kihívsz, akkor előfordulhat, hogy mégis felveszem. 🙂
Örülök, hogy passzolt rám az előző (így utólag könnyű megállapítani), élmény volt veled játszani.
Keress öt kötőtűt, aztán meglátom, mit tehetek a kötészetért, mert hát szeretek játszani, de eddig nem sok lehetőséget kaptam ennek bizonyítására. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Öt kötőtű legyen 5 sor, 3 versszakig.
De, ha ezt most megint én adom meg, akkor én hívlak ki újfent.
Ha tényleg nem megy másként, akkor holnap (mert a másik számítógépen van, fejből még nem tudom 🙂 ) bemásolom a legújabb kedvenc sormintámat ebben a formátumban.
Nem kötelező ezt, de megígértem, hát leírom a saját magamnak dedikált sorozatot:
X9 U-U-U-U-U
A12 -U-U-U-U-U-U
A9 U-U-U-U-U
B12 –U-U-U-U-U-
B10 –U-U-U-U-
Nagyon izgalmas egyébként, mert olyan szépen úszik, forog, hogy "beleszerelmesedtem"!
Mákvirág
Hááát, elég komolynak tűnik a feladat. Ha elkezded és kihívsz, állok elébe (asszem). 🙂
Mákvirág, szerintem egész jól tudsz kötni, ha pedig szeretnél kihívni, akkor tedd meg itt, a verspárbaj-fül alatt. 🙂 Nem ígérem, hogy nem szalad le egy-egy szem, de ha párbajozni szeretnél, állok elébe. Előtte olvasd el a Szabályzat intelmeit! 🙂
Tudok kötni! 😀 És pálcákat horgolni is. 😛 Drága jó nagymamám megtanított.
Én azért írtam csak ide, mert megígértem. Te jössz a kesztyű eldobás terén! 😀
Azt látom. Egy sima, két fordított, aztán X-ráhajtás mindenféle hurkokkal… 🙂
Örülök, hogy elkezdted a kötést a verspárbajnál. Régen vettem részt ilyesmiben, de jólesik tornáztatni az agyam. 🙂 Nem könnyű a kihívás, szerintem kifekszem a 6. szakasznál. 🙂
Köszi, hogy méltónak találsz a párbajhoz. 🙂
Szia Kankalin!
Úgy igazából nem szeretem a verspárbajt, de ebben az a jó, hogy egy húron pendültök.
Vidám és játékos a lényeg, hogy jól éreztétek magatokat.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Ez nem verspárbaj volt, hanem csatlakoztam egy kezdeményezéshez, miszerint az irodalomban rejlenek lehetőségek, melyeket vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. 🙂
Valóban jól éreztem magam ebben a helyzetben, mert új perspektíva jelent meg előttem.
Kihívás? Végülis az volt. Meg kellett felelni kritériumoknak, még ha játékosan is. 🙂
Örülök, hogy csatlakoztam, mert sokat tanultam belőle.
El is mondom, hogy mit. Bármennyire csordogált a zene bennem, a valódi ritmusok elkerültek.
Itt megtapasztaltam azt a kötöttséget, ami nem kényszeres, sokkal inkább szabad.
Próbálom felhasználni a tanultakat, bár szerintem átestem a ló másik oldalára. 🙂
Ez valóban játékos, én mindenképpen jól éreztem magam. 🙂
Köszi, hogy szóltál itt, mert nagyon szeretem ezt a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Azt a paszta, mily csodás e versfolyás,
két virág között e párbaj-osztozás.
Néha ildomos, de néha már pikáns,
virtuóz szavak között riposztozás.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Én csak prózában…
Nagyon szeretem ezt a verset, mert a kitörés szempontjából mérföldkő.
Titkos oldalam is látható itt. 🙂
Na, az egyik virág már szólt. Talán a másik is fog. 🙂
Köszi az újabb verset! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Dodesz!
Bár kanaszta íze van, de mégis él!
Drága húrjain felébred Ő – fagyott
elme, s árva-cselbe vonja ím, kiér
már imát se mond a régen elhagyott.
"egy versportál margójára"
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Kankalin! 🙂
……egy istennő újabb arca?:) ……..lélegzetelállítóan szép a vers……őrjítően klassz a játék….TI benne………a kontrasztok és az egymásra hangoltság…
Magával ragadó az évődés…művésziek a költői képek…zenél az egész .
Mély elismeréssel, szeretettel gratulálok és köszönöm a “különleges élményt” – megismételhetnétek!
Lenyűgözötten!
M.
Kedves Napfény,
én csak irodalomkedvelő írogatónak tartom magam. 🙂
Annak idején főtt a fejem, hogy be merjek-e szállni ebbe a versjátékba, de magukkal vittek a ritmusok, és vonzanak a kihívások is.
Több okból tartom egyik kedvencemnek. Átléptem saját árnyékomat, azámomra idegen területen kellett helytállnom, és úgy hangolódni rá erre a témára, hogy nem ismertem a kezdeményezőt, csak néhány versét olvastam. Később véleményeivel támogatott, egyik legfőbb kritikusom lett, építőtégláival, maximalizmusával sokat tett ahhoz, hogy a versekből mindig a lehető legtöbbet hozzam ki, és lépjek ki komfortzónámból.
Ami az ismétlést illeti, megtörtént, a Kesztyűnk után két héttel született egy párbajvers, ahol Mákvirág volt a kihívó, hat szakaszon keresztül kellett felváltva folytatni az általa megkezdett, egyéni szabályai szerint kötött verset. A fenti hozzászólások között van is erre utalás. Az ő oldalán található, “Talán ma” címmel.
Bemásolom ide a linket Mákvirágtól. Nehéz párbaj volt, és ez a vers is nagy érdeklődés középpontjába került. 🙂
https://napvilag.net/versek/talan-ma/
Sajnos a költészetre nem marad ideje, mert munkája és zenekari dolgai lekötik, de kritikusként olykor igénybe veszem, mert nagyon jó meglátásai vannak.
Örülök, hogy tetszett, amit itt találtál, mindkettőnk nevében köszönöm szépen!
Azt külön köszönöm, hogy a posztomtól bejöttél ehhez a vershez, mert a régebbiek háttérbe szorulnak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusztok! Nagy élvezettel olvastam. Nekem ez külön csemege volt. A ritmus mellett az a rengeteg remek szóhasználat, nyelvi zsenialitás, mind a kettőtöktől, szinte felemeli az embert. Elolvastam néhány hozzászólást az elején. Nekem annyiból könnyebb a dolog, hogy én már ilyennek ismertelek meg, hogy ilyen bevállalós vagy, és megbirkózl mindennel, ami keresztezi az utadat. Nagyon szépen, köszönöm mind a kettőtöknek ezt a kitűnő élményt, és szívből gratulálok, az alkotásotokhoz!
Kedves István,
örülök, hogy csemegének tartod ezt a verset.
Volt benne munka, de azt hiszem, mindkettőnkről elmondhatom, hogy a zene minden írásunknál segítségünkre van, mert olyan ritmikai alapokat ad, ami más módon szinte elérhetetlen. Ez volt ebben a közös versben nagy szerencsém, különben biztos nem mertem volna csatlakozni. Elvittek a ritmusok, a sorvégek dallama, és én hagytam magam. A zene képes felszabadítani.
Ennek ellenére nem számítottam bevállalósnak, ez volt az első eset, utána sokáig inkább “csigaház”, majd 2019-ben jött a nyitás, innentől ismered különböző megnyilvánulásaimat.
Lenne még hova nyitnom, mert határ a csillagos ég, rengeteg mondanivalóm van, a világ dolgai is érdekelnek, majd fokozatosan ezzel is foglalkozom.
Egy ilyen közös vers próbatétel is. Igazodni kell egymáshoz, jelen esetben ez inkább az én feladatom volt, hogy az újabb szakaszokra képes legyek reagálni. Persze ez oda-vissza működik, csak így lehet együtt “dolgozni”.
Mindkettőnk nevében köszönöm szépen, hogy foglalkoztál a Kesztyűnkkel! 🙂
Szeretettel: Kankalin