Talán ma más leszek, ki végre
pontosan megérti tűzvirága m'ért lakatlan.
Kiélt arámat eltagadtam,
mert kérte bár a bő jövőt, de mást remélt,
s mert félte már szavam szerelmemért.
Talán ma más leszek, ki végre
önmagamra mordulok s ha térdre küld a bánat,
miért ne nyújtanám a számat?
Télben kicsorduló tavaszt hevít a méz,
míg ajkadon talál a józan ész.
Talán ma más leszek, ki végre
még ha kívül épp a gaz benőtt is, izzik, árad.
Szakadva porlik éh, a bánat,
míg vágy-dalolva, átkarolva újra lát,
s párnám beszívva őrzi illatát.
Talán ma más leszek, ki végre
múlt-magányon ért panaszt felejt a Pirkadatra.
Jövő vizét e szomj fakasztja,
fényorgonával írt, viharba szórt remény,
árnyéksötétem így derül szemén.
Talán ma más leszek, ki végre
józanul dalolva szárnyaik közé kiálthat.
A béke jő, lovam ha vágtat
hófödte réteken – szilaj, parittya mén.
Lelkéhez árvaként szaladtam én.
Talán ma más leszek, ki végre
bűvös ír idilli énekén előre nézhet.
A vér kering, hisz újra éltet,
majd mindhalálig átölel, s halál után
harmóniánkba rejt a ritmusán.
66 hozzászólás
Szervusztok!
A párbajverset, mivel eredeti helyén nem kommentálható, magamhoz is feltöltöttem.
A vers alapját képező ritmushalmaz:
X9 U-U-U-U-U
A14 -U-U-U-U-U-U-U
A9 U-U-U-U-U
B12 –U-U-U-U-U-
B10 –U-U-U-U-
Igen élvezetes és kemény játék volt ez, de mindkettőnk nevében írhatom, hogy évezettel vetettük bele magunkat a verstan, a kötöttségek mellett a líra világába is.
Minden véleményre, kritikára kíváncsiak vagyunk és persze jól esne az indoklás is!
Tadaaaam!
Tessék szem előtt tartani, hogy szavazás is van! 🙂
Győzzön a vers! 😀
Mákvirág
Csodásan írtok mind a ketten, ezzel azt gondolom nem írok túlzottan újat, nagyon jó ez a közös verselés, szeretettel gratulálok miindkettőtöknek: Zsu
Szervusz Susanne!
Örülök, hogy tetszik, amit kreáltunk! 🙂 Mindig nagy kihívás két aggyal egy verset írni, főleg, ha az a két agy kétnemű is egyben.
Mindenkit biztatni tudok csak a hasonló ujjgyakorlatokra. Rengeteget lehet tanulni, fejlődni, s nem mellékesen kiválóan kikapcsolja az agy stresszre érzékeny részeit! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Zsu! 🙂
Én is örülök, hogy tetszik második közös alkotásunk is. Köszi, hogy elmondtad nekünk, a dicséretet pedig elraktározzuk, persze miután igazságosan megfeleztük. 🙂
Érdemes kipróbálni mindenkinek az ilyen „játékot”, egyrészt mert hihetetlenül élvezetes, másrészt akár komoly dolgok is születhetnek belőle. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Mákvirág!
Jeleztem, hogy nem vagyok hajlandó szavazni a versenyben a versre. Ennek különböző okai vannak, de a legmarkánsabb az, hogy nálam ez a párbaj döntetlenre áll. A sorok olyanok, mintha fonva lennének. Komoly kohézió van szó-szó, sor-sor között. Ha nem lenne a vastagbetűs kiemelés, akkor nem tudnám szétszedni, szétválasztani a külön egyéniségeket. Egyébként is egy súlyos vers. És ezt szó szerint értem. Ide ilyen 'átfutom egyszer' olvasás kevés. Mint a jó bort, szaglászni kell, forgatni a szádban, ízlelgetni. Véleményt is csak úgy szabad róla írni, hogy kiöblíted a szádat tiszta vízzel, újabb korttyal próbálkozol. A "Talán ma más leszek," felütés ismétlése egy újabb lélegzetvétel. Hullámzást idéz elő sorok, és gondolatok között, amelyek mire elnyugodnának, addigra újabb lendület hajtja tovább a hullámzást. Gyenge kis kritikám, hogy olyan magasságokban csendül a vers, hogy nem minden fül számára hallható. Folyt.
Tudom, hogy közös munka, így hát, ha olvasod a soraimat, azok nem csak neked szólnak. Kankalint az oldalra lépésem óta ismerem, és a lelke fodrait szonettjein keresztül sejtem is. Érzékenysége, csendes belső világa, nem egyszer hangolt a sajátjára. Téged még nem ismerlek, csak barátkozik itt az ember, de bizton tudom, hogy ha maradsz, és írsz, akkor sokszor leszek még a te lelked utasa is.
Gratulálok a közös munkához, az eredményhez, és nem utolsó sorban az intelligenciátokhoz, amely ilyen nagyszerű dolgok teremtéséhez kell!
Barátsággal
Zoli
Szervusz Zoli!
Örülök az őszinteségednek! A szavazás csak egy kis plusz játék, a párbaj része, természetes, hogy akkor kell szavazni, ha az ember tud dönteni. Én így belülről nagyon látom a különbségeket, határvonalakat, bár tény, hogy egészen plasztikussá válik a vers, ha egybe olvassuk és nem elemezzük a szavak szintjén, bontjuk ki az értelmezést tágabban.
Az, hogy olvasóként, műkedvelőként, íróként visszatérsz és véleményt írsz a verseimhez, az egy nagy öröm számomra alkotóként, ismeretlenként. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult Kankalin azzal, hogy egy másutt megalkotott, majd ott megsemmisített verset átmentett ide a Napvilágra, majd követtem én is. Mondhatni épp időben érkeztem, ugyanis ott…no mindegy, ez most nem téma.
Biztosan Kankalin is leírja majd a maga kis véleményét, illetve szól hozzád is néhány szót!
Minden jót!
Barátsággal:
Mákvirág
Szia prince! 🙂
Több megható gondolatot is hagytál itt. Az egyik, amit a vers kortyolgatásáról szóltál, méghozzá gyönyörű hasonlattal illusztrálva. Látszik, hogy minden aprócska cseppet megízleltél benne, nem sietted el, élvezted a bukéját. 🙂
A másik, hogy Mákvirággal egy szintre emeltél, hiszen jól látható minden művénél, hogy kivételes tehetsége van az íráshoz.
Aztán az, amit az eddigiek alapján rólam gondolsz. Megtisztelő. 🙂 Örülök annak, hogy felkerült ide a vers, mert a párbajok között hipp-hopp, elvész, aztán bottal üthetjük a nyomát.
Megírásával mindketten nyertünk, nem is a szavazás a lényeg, hanem egészen más.
Szerettük volna, ha véleményt kapunk arról, amit közösen létrehoztunk.
Köszönöm én is, hogy elmondtad nekünk! 🙂
Szeretettel: Kankalin
El kell mondjam, hogy Zolival egyetértve nem szavazok a versenyben, és ezért elnézéseteket kérem, de nem tudok dönteni, ez számomra már a zárószakasz megírása előtt egyértelmű volt. Remek munka, nagyon tetszett a vers nyelvezete, a nyitósorok felütései szépen fordultak mesébe, bensősége mesébe. Nagy örömmel, élvezettel olvastam.
aLéb
Kedves aLéb!
Zolinak már leírtam, hogy a verspárbaj része a szavazás, ha nem, hát nem. Ez is egy szavazat, még ha az állást nem is igen változtatja meg. 🙂
Örülök annak, hogy sikerült EGY verset írnunk két agyból, két lélekből!
Remélem, hogy a "munka" miatt nem izzadtságszagúak a strófák, mert bár a ritmus kötöttsége mindig magával hoz egy kényszerpályát, mégis élvezettel váltogattam a szinonimákat, faragtam a szavakat a helyükre az előre megálmodott koncepció szerint.
Bármikor jössz, mindig örülök a véleményednek, mert úgy érzem, hogy egyike vagy azon költőknek itt, akitől még sokat elleshetek, tanulhatok.
Minden jót!
Tisztelettel:
Mákvirág
Szia aLéb! 🙂
Említettem Zolinak adott válaszomban is, hogy elsődleges célunk nem egymás legyőzése volt, ha így nézem, nem is volt ez igazi párbaj.
Azt hiszem, hogy a "Verspárbaj"-nál nem nagyon nézelődnek, mert jó ideje nem volt ilyen kezdeményezés.
A "Kesztyű" után rákaptunk a közös verselés ízére, mindketten kedveljük a kihívásokat, a ritmikus "sormintákat", a kötés-horgolást, pláne ilyen összetett, szigorú feltételekkel. Rengeteg pozitív élmény és tanulság születhet a közös alkotás által. Jótékony hatása bizonyított. Az egyik legnagyobb erénye, hogy meg kell tanulni a másik fejével gondolkodni, fontos egymás tolerálása, az alkalmazkodás, az odafigyelés. Hathatós eredmény enélkül nem születhet. Nem egymás legyőzése lényeges, hanem a közös siker, az alkotás és megismerés öröme.
(Lehet, hogy kimaradt valami a véleményedből, legalábbis nálam nem látható a teljes szöveg.)
Köszi, hogy megtiszteltél bennünket gondolataiddal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Mindketten!
Nos, én nem néztem a megjegyzést, ezért végigolvasva elgondolkodtam: milyen fajta vers lehet ez, ki mondja meg nekem? Ugyanis a vastag betűsök is tetszenek, meg a normál betűsök is. És csak az elolvasása után olvastam el az előttem szólókat.
Őszintén szólva arra gondoltam, hogy egyetlen szerzőé, mivel Mákvirág tette föl, tehát az övé. S azért írtam az első sort is, hogy eme vers hová tartozik. Mindenképpen jól sikerült így egybetartozottan, s nagyon érdekes. Kankalin remek verseit régóta ismerem, a tiédet Mákvirág csak most kóstolgatom. Nyilvános, hogy értesz a verseléshez!
Mindkettőtöknek szeretettel gratulálok!
Kata
Szia Kata! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a közös vers neked. Tudom, hogy szívesen kísérletezel magad is mindenfélével, úgyhogy megérted, hogy amit legalul Mákvirág megjegyzett a követelményekről, azt nem könnyű teljesíteni, viszont elmondhatom, hogy élvezetes volt. 🙂
Érdemes a többi versét is elolvasni, mert kiválóan bánik a szavakkal, ráadásul kivételesen kedveli a kötött formákat.
Köszi, hogy elmondtad itt gondolataidat, megtisztelő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kata!
Annál nagyobb dicséret nem is kell, mint hogy elolvasva egynek érzedd, hallod a hat versszakot.
Ami látszik itt az oldalon az még csak a felszín. A mélye még hátravan, már ami az én oldalamat érinti.
Remélem azon verseknél is újra üdvözölhetlek majd!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Kata!
Annál nagyobb dicséret nem is kell, mint hogy elolvasva egynek érzed, hallod a hat versszakot.
Ami látszik itt az oldalon az még csak a felszín. A mélye még hátravan, már ami az én oldalamat érinti.
Remélem azon verseknél is újra üdvözölhetlek majd!
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Hozzád még nem szóltam, pedig köszönettel tartozom azért, hogy magaddal vittél a költészet számomra eddig ismeretlen, játékos világába, ami valójában komoly terület.
Azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes lenne legalább egyszer kipróbálnia, mert bennem az első közös versünk után megfogalmazódott, hogy szeretnék még ilyenben megnyilvánulni.
Kiváló partnerre találtam benned, szívesen csatlakozom hozzád a későbbiekben is, ha lesz ötleted. 🙂
Nem volt könnyű követni téged a megadott instrukciók alapján, de próbálkoztam, így sikerült. 🙂
Köszönöm, hogy lovagiasan igazodtál eltévedt gondolataimhoz, próbáltál terelgetni a valódi tartalom felé. 🙂
Az összhatás nekem nagyon tetszik, már sokszor elolvastam itt mindent.
Mosolygós élvezet, pótolhatatlan élmény volt számomra ez a közös verselés. 🙂
Köszönöm a kihívást és a bizalmat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jó ezeket olvasni, örülök, hogy jól érezted magadat közben!
Szerintem is jó móka és kellemes kikapcsolódás, mindamellett komoly verstani kihívás, nem beszélve a lírai dolgok mederben tartásáról.
Természetesen nem kell minden esetben ennyire kötött formát választani, de ha már megalkottam ezt a sormintát, gondoltam miért ne?
Örülök, hogy elfogadtad a kihívást!
Lesz-e még? Ki tudja? De annyian vannak, akikkel szívesen verselnék egyet, hogy várnod kell a sorban egy ideig. 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Visszatértem még ide, mert többször elolvastam ezt a közös alkotást.
Sajnos nem szavazhatok érintettség miatt, pedig ha tehetném, általam biztos javadra dőlne a mérleg, és ez őszinte kritika, mert átlátom a lényeget.
Indokaim is megosztom veled.
Bármennyire igyekeztem a ritmusok és rímek betartására, az első válaszomban megbotlottam az írásjelek és a tartalom miatt.
Ezért is jeleztem, hogy lovagiasan visszatereltél.
Jólesett újra átnéznem, mert sokat tanulhatok, ha elemzem ezt a verset. 🙂
Remélem, nem ismételtem önmagam. :)))
Sorban állni nem szeretek, mert a várakozás a halálom. 🙂
Örülök, hogy verselhettem veled, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hogy őszinte legyek, nem is találok szavakat. Tulajdonképpen nem is vagyok a szavak embere, ezért csak annyit írnék, hogy Mindketten lenyűgöztetek. Kankalin néhány szonettjét is olvastam már, melyek szintén lenyűgözőek számomra.
A kötött versformákat én is nagyon szeretem, s talán találhatsz is néhányat az itteni verseim között.
Sajnos, egy nagy magánéleti trauma pár éve kissé visszavetette az alkotási kedvemet, de ha úgy adódna, s éreznék némi erőt magamban, én is szívesen közösködnék hasonló módon.
Tisztelettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Találtál szavakat szép számmal és a verseidet olvasva még foghegyről sem vetném oda, hogy nem vagy a leírtak embere! 🙂
Köszönöm szépen a magam nevében, a sajátjában esetleg majd Kankalin!
Örülök, hogy vállalkozó szellemű vagy, ez fontos dolog egy minőségi játékhoz.
Lesz még alkalom rá, ez biztos.
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Talán ma más leszek, ki végre
megtalálja ócska léte értelemvirágán
kipattanó rügyét. S ha láttán
újult erőre kapva serken új remény,
már nem hiába lett e költemény.
Szervusz Dodesz! 🙂
Majdnem jó, de mégsem.
Csöppet más a képlet, de meg kell vallanom, hogy tetszik.
🙂
Ne add fel, benned a spiritusz! Hajrá! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Igazad van, belecsúszott egy morányi hibácska. 🙂
Így már jó?
Talán ma más leszek, ki végre
megtalálja ócska léte értelemvirága
kipattanó rügyét. S ha láttán
újult erőre kapva serken új remény,
már nem hiába lett e költemény.
Üdv.: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Én is beleszólhatok? 🙂
A rímeket még át kell nézned. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, beleszólhatsz, s nem is hiába!
A javítással generáltam egy másik hibát. 🙁
Na, nekiszaladgálok mégegyszer!
Szeretettel: dodesz
Igen. Ha abban a sorban javítod a rímet, akkor meglesz a ritmus is. 🙂
Egyébként nekem is tetszik. 🙂
Csak azért mertem beleszólni, mert a fele az enyém. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kicsit átalakult, de talán már jó lesz.
Meót kérek szépen! 🙂
Talán ma más leszek, ki végre
megtalálja ócska léte értelemvirága
kipattanó rügyét. Ha vágyhat,
s újult erőre kapva serken új remény,
már nem hiába lett e költemény.
Azon az egy rímen szerintem lehetne még javítani, de így már jobban belefér a keretbe.
Majd Mákvirág értékel, ő jobb meós nálam. 🙂
🙂 Majdnem!
A sorképleteken túl. ( a változatodban két hibás mora volt)
A második sor nem lehet áthajlásos. Ezt bár nem lett leírva, de az első válasz versszak után Kankalin is javította.
Meglesz az. Az asszonánc faragható.
🙂
Mákvirág
Ej, de nehéz ez! 🙂
Na, majd még próbálkozom, most egy kicsit el kell mennem.
Szép napot Nektek: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Én is köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Mákvirág!
Jó ez a vers komoly. Elolvastam párszor. Ez a talán ma más leszek, olyan fény az alagút végén, jó értelemben.Szerintem hasonló érzésű emberek tudnak csak jól írni egy verset ketten. Nagyon figyelni kell a másik érzésére és gondolatainak kapcsolódására.
Nem lehetett könnyű, de jó lett. Én rosszabbra számítottam.
Üdv: Ági
Kedves Ágnes!
A verspárbajban alapból nem kikötés a vetsszakok közti tartalmi összhang általában, az a formai követelményeken túl egy plusz etüd nálunk is!
Örülök hogy tetszett! 🙂 Remélem Kankalin is olvassa, mert minden szavad hozzá is szól!
Miért számítottál rosszabbra???
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Ágnes!
A verspárbajban alapból nem kikötés a versszakok közti tartalmi összhang általában, az a formai követelményeken túl egy plusz etüd nálunk is!
Örülök hogy tetszett! 🙂 Remélem Kankalin is olvassa, mert minden szavad hozzá is szól!
Miért számítottál rosszabbra???
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Ági! 🙂
Én is köszönöm a véleményed. Azt is, hogy csalódást csak pozitív értelemben okoztunk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sziasztok!
Nekem az a véleményem, hogy egy vers, ha már eljut odáig, hogy az alkotója közszemlére teszi, akkor az már kész van. Elemezni, gondolatokat hozzáfűzni lehet és kell is, de belenyúlni már nem. Szerintem a versírásnál nem a tökéletesség a cél, bár erény, de amit közvetít az sokkal fontosabb. A vers érzésekről, emóciókról, empátiáról és más fontos emberi érzésekről szól, amelyek lendületét pontosan a kiáramló indulatok adják meg. Nálam ez az irányelv, miközben tisztában vagyok és el is ismerem a tudományos oldalát. (Ezt a gondolatomat csak a párbeszédetek mellékletekén fűztem ide.)
Szia!
A gondolat jó, azonban nem gondolom, hogy eme versre igaz volna.
Amint látod, mi alkotók nem is nyúltunk bele.
Dodesz versszaka pedig a kihívás valamiféle 21. századi formájaként fogható fel, illetve a játék élvezetből történő életbentartásának.
Persze lehet, hogy más az indíttatás, de talán majd ezt leírja ő.
Szerintem ez nem belenyúlás a versbe, írom ezt azért is magabiztosan, mert már az alkotótársam is belenyúlt, hiszen folyamatosan formáltuk a "gyereket a prés alatt"!
A tökéletes, mint olyan mindig relatív és adott pillanathoz, költői elégedettségi fokhoz, aktuális tudásszinthez mérhetően az.
Így is kell szemlélni a művet minden esetben.
Szerintem.
Mákvirág
Sziasztok!
No, akkor most leírom! 🙂
Kedves Zoli! Eszem ágában sem volt belenyúlni a versfolyamba, csak szerettem volna a hsz.-omat ugyanabban a formában prezentálni. Arra akartam célozni, hogy talán ma megint tanulhattam valamit. 🙂
S ha tanultam, akkor ugyebár már nem is volt hiába a költemény, Nem mintha egyébként úgy lenne!
Úgy néz ki, egyelőre még nem sikerült.
Mákvirág instrukciói szerint azonban próbálom tökéletesíteni. 🙂
Üdv.: dodesz
Szia!
Azzal amit írtál egyet is értek és egyáltalán nem gondolom, hogy baj az, hogy dodesz ennyire elmerült a versben és ötletekkel áll elő. Teheti, hiszen az alkotókkal – ha virtuális is – a kapcsolat, de élő. Én konkrétan arra gondoltam, hogy itt a versetek, amit én úgy kezelek, mintha mondjuk egy Ady verset olvasnék. Nálam az olvasást követően az alkotás véget is ér. A tovább gondolás egy jó fejlemény, amire dodesz képességei alapján alkalmas is, de az már egy másik elme univerzuma. Megérné egy újabb "Talán ma" egy másik gondolati síkon végig vezetve. Érdekes kísérlet lehetne. (Amiket leírok ide a versetek alá csak – hangsúlyozom – egy beszélgetés része, amely inkább hozzáfűzött vélemény, mintsem bármilyen formálási szándék)
Zoli
Szia!
A más dimenzió kibontása előtt az eredeti alatt próbálkozni szerintem jó dolog, interaktív teret engedve nekünk, alkotóknak, hogy reagáljunk rá, esetlegesen segítsünk, vagy felhívjuk a figyelmet apróságokra.
Ami egyébként külön kiemelendő, hogy a versünk egyfajta gyógyírként, ha úgy tetszik múzsaként – bár ez talán túl erős – jelenik meg benne.
És ennek, hogy írásra, alkotásra ösztönöz bárkit is, talán jobban büszke vagyok, mint magukra az általam megírt versszakokra.
Kimondottan jó látni, hogy aktivitást gerjeszt. 🙂
Ez a hozzászólásokra is vonatkozik. Örülök, hogy van miről értelmes keretek között beszélni egy ilyen jellegű vers kapcsán.
Mákvirág
Srácok! Ej!
Dodesz egy időben írtuk a hsz.-t. Előbb koppant a tied. Sajnálom, hogy félreértettétek. Egy párbeszédet kezdeményeztem egy komoly vers alatt. Pusztán erről szólt az írásom. Ahogy, amilyen módon gondolkodom a versek igazításáról. Még egyszer elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam.
Zoli
Hajrá Dodesz! 🙂
Várom azt a javított verziót! 🙂
Az ötletért 10 pontot adnék, mindkettőtöknek 5-5-öt.
Játszva leget a legtöbbet tanulni.A játék aktivizál, felszabadít, tanít.
Szeretettel: Ágnes
Köszönöm a magam nevében kedves Ágnes!
Ez a vers, illetve maga a verselése nagyon nem egyszerű és piszok jó kihívás volt magam felé is. 🙂
Remélem mások is követnek majd el hasonlókat a későbbiekben.
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Ági! 🙂
Én is köszönöm a magam nevében, hogy szóltál itt. Csakis azért fogadom el a kitűzött jutalmat, mert bizony Mákvirág elég rendesen feladta a leckét, nem volt egyszerű azonosulni egyedi ritmusával és mély gondolataival. 🙂
Örülök, hogy tetszett neked ez a vers, amiből bizony valóban sokat lehetett meríteni.
Másoknak is előszeretettel ajánlom a hasonló közösen épített, építő, felszabadító, tanulságos "játékot". 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sziasztok!
Gratulálok mindkettőtöknek. Miközben olvastam, azon gondolkodtam, hogy miért van vastagon szedve minden első versszak?
Az az érdekes, hogy bár cseppet más-más a stílus és mégis valamiféle egység lengi körül a verset.
Bár nem hiszek a változásban a magam részéről…, de ez egy másik történet. 🙂 A vers attól még jó!
Üdv: Gyömbér
Kedves gyömbér!
A választ a megjegyzésben megtaláltad. Köszönöm a gratulációt a magam nevében. Annak külön örülök, hogy egységesnek látod, hiszen Kankalint dicséred ezzel, aki mindent megtett azért, hogy ez a párbaj inkább hasson egységes műnek, mintsem párbaj ízű erőfitogtatásnak.
Mákvirág
Igen, aztán olvastam a megjegyzésben… 🙂
Gy.
Kedves Kankalin és Mákvirág.
Első sorban ki szeretném emelni, hogy le a kalappal előttetek a magatok elé gördített akadályok legyőzéséért. Szép munka, valóban szép!
Nagyon alaposan átolvastam mindkét résztvevő alkotásait, és arra jutottam, hogy Mákvirág versszakai mindhárom esetben jobbak. Eredetileg arra gondoltam, hogy részletesen kifejtem minden versszakról a véleményem, de félek, hogy ezzel negatív érzéseket ébresztenék bennetek. Ezért inkább azt a módszert választanám, hogy szívesen kifejtem személyesen, üzenetben a magyarázatokkal alátámasztott véleményem, amennyiben szeretnétek. Én az a fajta, szigorú kritikus vagyok, aki hosszasan szeret érvelni, ezért szerintem itt még három-négy üzenetben sem tudnám megfelelően kifejteni minden gondolatom. Másrészről pedig nem szeretném elrontani az olvasók élményét olyan hibák kiemelésével, amik igazából nem is hibák, hiszen minden szabályt megfelelően betartottatok, nem igaz?
Annyi szent, hogy mindkettő, átlagon felüli alkotás!
Egy apróságot azért még kiemelnék.
Lecsekkoltam az első két versszak ritmusait, és az alul jelölt példával sajnos egyik sem stimmel!
A két versszakban egy van, ami tartja a képletet.
Nem mondom, hogy nagy hiba, de kár volt leírni/kikötni!
Csak szemléltetésként kiírom az első kettő ritmusát:
U-U – UU U -U
UUU U-U -U-U – UUU
UU U-U U UUU
U -U – U – U- U – U- (ez majdnem stimmel)
U -U – UU UUU-
U-U – UU U -U
UUUU UUU U -U U U -U
U- U – U – U -U (Itt egy, ami jó! Szép volt Kankalin :D)
-U UUU- UU U- U –
– UUU U- U U- –
Elnézést az előbbi képletért, úgy látszik megkopott már a morákkal kapcsolatos tudásom az évek alatt. Azonban sikerült felelevenítenem és megújult erővel újraskálázni az első két versszakot.
Szörnyen restellem a korábbi hibát, ebből most én is sokat tanultam azt hiszem. :S
V 1:
U-U-U-U-U
-U-UU–U-UU-UU
U-U–UU–
–U-U–UU-U –
–U-U-U-U-
V 2:
U-U-U-U-U
UU-U-U-U-U-U–
U-U-U-U–
–U-U-U-U-U-
-UU-U-U—
Szia P.! 🙂
Rohanásban vagyok, úgyhogy csak röviden és stílusosan: talán ma le kellene porolnod azt a könyvet, amiből a ritmusokról tanultál. 😀
Érdekes eredményre jutnál.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Péter!
Köszönöm a magam nevében a méltatást! 🙂
Másodsorban én egy olyan kritikus vagyok, aki hosszasan tudná sorolni, hogy hol és hogyan kopott meg a morákról halmozott tudásod…
De nem fogom, mert tudom, hogy aki ennyi időt és fáradtságot "költ" egy versre, az újra át fogja nézni a morákat és az ide vonatkozó verstani szabályokat. Ez így is van rendjén.
Amikor idáig eljutsz és újra visszatérsz ehhez a bonyolult ritmusú, cseppet sem egyszerű nyelvezetű vershez, akkor látni fogod, ahogy a pixelekre bontott kép összeáll.
Az, hogy mit kellett volna, vagy nem kellett volna csinálnom a verssel kapcsolatban (még), azt az idő fogja eldönteni.
Köszönöm, hogy kibontottad a "hibát". Újra át kellett néznem a verse(ke)t. Sajnos az én szemüvegemen keresztül ezek nem látszanak.
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Bejöttem ide, ha már megemlítettem az utóbbi versednél ezt a közös alkotásunkat.
Most is élvezet olvasni, pedig azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ez az egyik kedvenc versem magunktól, a másik a "Kesztyűnk". 🙂
A többin még csiszolgatni kellene. 😉
Jó látni, hogy mennyire megmozgatta az olvasókat az együttgondolkodásunk.
Kár, hogy mostanában senki nem indít párbajt. Lehet, hogy meg kellene törni a csendet – nem csak ott, hanem a láncverseknél is.
Igazi gondolatébresztő lehet mindenkinek, ha bekapcsolódik. Nekem több versem született úgy, hogy ott vannak az alapjai.
Szóval… jó itt. Jó, mert látni az aktivitást és azt is, hogy két szerző mennyire egy húron tud pendülni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Teljesen igazatok van, azonban az eslő üzenetben, egyáltalán nem a ritmussal kapcsolatos apróságokra gondoltam. ^.^
De tényleg nem kötekedni szeretnék, maximum okulni és talán segíteni!
Kedves Péter!
Az okulás és a segítség ellentétes irányú dolgok.
Okulni, tanulni azt gondolom, hogy az időmértékes verselés újraolvasása, értelmezése, példák megoldása útján fogsz.
Segíteni egyelőre nem látom át, hogy milyen formában tudnál, de nyitott gondolkodású emberke vagyok, mindig van új a nap alatt.
Hajrá! Hátha…
Szia P.! 🙂
Örülök, hogy Mákvirágot emelted ki győztesként, magam is így gondoltam, jeleztem is lejjebb, szóval neki részemről is ötös. 🙂 A hármas osztályzat nem rossz egy ilyen helyzetben, úgyhogy köszönöm, hogy nem kettest, vagy elégtelent adtál nekem. Így az átlag négyes teljesen pozitív. 🙂
A ritmusok szerintem a helyükön vannak, mind a hat szakasz követi az adott képletet. Ha véleményed van közös alkotásunkról, azt ne belső levélben tedd, hanem itt, a vers alatt, mert más is okulhat belőle. Persze ez az én meglátásom, de szerintem Mákvirágnak sincs ellenére ez.
Hogy munka? Számomra a költészet nem az. Az olvasók élményét nem rontod el azzal, ha nyíltan, láthatóan fogalmazod meg véleményed. Továbbra is tartom a magamét ahhoz, hogy mindkettőnk ritmusa tűpontosan követi a szabályt. Mákvirág itt jelzett gondolatai az enyémek is, egyetértek vele.
Hogy ennyit foglalkoztál ezzel a közös alkotással, az dicséretes, nagy-nagy köszönet ezért. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin és Mákvirág,
Őszintén remélem, hogy nem veszitek tolakodásnak a hozzászólásaimat. Ha Mákvirág is jónak látja, akkor majd itt kifejtem a véleményem a versről, mert szívesen teszem. Az tény, hogy eddig még nem foglalkoztam ritmikus verseléssel, és nem is vagyok túl jó a ritmuselemzésben (most már jobban is utána olvastam a dolognak, sőt még mindig vannak kérdések bennem, de ezt majd talán egy másik alkalommal).
Az okulásba bele tartozik az is, hogy ha a saját hibámból tanulok.
Az utolsó szó, amit szeretnék ejteni a ritmikához, az ez az apróság, amit néhány perce találtam.
http://www.poet.hu/verselemzo.php
Nem tudom mennyire "hibátlan" a program, de talán mankónak használható.
Később még jelentkezem.
Tisztelettel: Peter F. Wolf
Kedves Péter!
Tolakodásnak egyáltalán nem látom itt jelét.
Az egyik legjobb, ha nem a legjobb verselemző egy "konkurens" oldalon, de nem a poet-on található.
Egy rövid javaslatom lenne feléd, hogy a nagyravágyás mellé egy pohárka alázatot is pakolj a tarisznyádba, mert elég hosszú út áll még előtted.
Jó alapanyag vagy, de van még mit csiszolnod magadon. Tanulnod kell a betűvetést. Aztán ha megtanultad, akkor gyakorolni. Saját stílust belevinni.
Az jó, ha a hibáidból is tanulsz, okulsz, ez pozitív, de a felkészült érvelést, mindig előbbre tartom a véleménynél. Az ugye mindenkinek van.
Ahogy Kankalin is írta, minden jöhet nyílt levélben, csak legyen picit összeszedettebb, mert az első 3 hsz-ból kettő sajnos kuka az én mércém szerint.
Minden jót!
Mákvirág
Szia P.! 🙂
Mankónak biztos használható, de szerintem sokkal jobb stabil lábakon állni. :)))
Én örülök, hogy ennyit foglalkozol velünk, a ritmikus verselésünkkel. Ez azt jelenti, hogy érdekel téged. Innen csak egy lépcső vezet addig, hogy magad is élvezettel műveld.
Tanácsként mondom, hogy ne vedd komolyan a verselemző gépeket. Gyakran tévednek. Engedd, hogy benned szólaljon meg a ritmus! Nem könnyű, de nem is elérhetetlen. 🙂
A magam véleménye az, hogy nem használok verselemző programokat, nincs miért.
Ha írsz a versről, én szívesen veszem, bár ez itt elvileg nem is vers. 😀
Köszi, hogy mégis foglalkozol vele. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez valami fantasztikus…
Szia Laca! 🙂
A magam nevében szólok, mint résztulajdonos. 🙂
Örülök, hogy fantasztikusnak tartod. Fantasztikus volt Mákvirággal párbajozni is, nagyon jól ért a kötött verseléshez, és ez nekem is kedvemre való. Csak rá kellett hangolódni a ritmusra és a gondolatokra. Nem jöttem bele azonnal, de végül sikerült egy egész jó kompozíciót alkotni.
Szeretettel: Kankalin
Nagyon tetszik!
Szia Edit! 🙂
Örülök, hogy így van. Élvezetes egy ilyen verspárbaj.
Van még egy közös versünk, Kesztyűnk címmel nálam található. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin és Mákvirág,
…..pazar kettőst alkottok ! Lenyűgözött a versetek: izzó, szenvedélyes, magával ragadó, szikraeső. Töprengő , bepróbálkozó, teremtő… közben perzsel.
Egymás visszhangjai vagytok ugyan de Mákvirág strófái annyira erős maszkulinitással vannak tele,hogy azonnal elárulja melyiket ki írta. Elevenek azok a sorok ,lüktetnek és pokoli magabiztosak a ” talán ” szó ellenére .Árasztják a megismerés, megragadás, bekebelezés vágyát. Kankalin picit visszafogottabb, líraibb, istenőiesebb, lehetetlen ellenállni neki.
A költői képek briliánsak, néhol idilli varázslatban másutt kirobbanó szenvedélyben tobzódik a vágy.Mindketten eldobjátok a kétségeiteket és átadjátok magatokat egy felsőbb hatalomnak Belehaltok és újra megszülettek egymásba.
Annyi energiát, szépséget “életet” áraszt az olvasóba ez a vers…..hogy azt kívánja:) párbajozzátok végig az életeteket.:) nyerni az fog akié az élmény: tehát mi olvasók.
Katarzisos volt.:)
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény,
nagyon szép “mesét” kerekítettél a párbajvers köré. 🙂
A régi oldalon volt “Verspárbaj” rovat, ott történtek a kihívások. Úgy zajlott, hogy a kihívó feltett egy szakaszt, meghatározhatta a formát, aki elfogadta a kihívást, ehhez csatlakozott, illett követni a szabályokat.
Mivel Mákvirág kezdeményezte, határozott elképzelése volt az ő részének felépítéséről, én megpróbáltam igazodni ehhez. Egyesével tehettük fel a versszakokat, olykor napok is elteltek a folytatásig.
Lehetett volna különálló három szakaszom is, de mindig úgy párbajoztam, hogy folytattam a kihívó gondolatmenetét. Nem ez volt az egyetlen párbajom. Mindegyiket elmentettem, amikor “átköltöztünk” erre az új oldalra.
Nagyon örülök, hogy ennyi mindent találtál ebben a versben, megtisztelő, hogy ilyen mélyen belementél a részletekbe.
Nem volt egyszerű párbaj, Mákvirág kiváló verselő és határozott egyéniség.
Jó érzés, hogy élményt nyújthattunk.
Köszönöm szépen, hogy benéztél ehhez a vershez, foglalkoztál vele! “Munkás” darab. 🙂
Szeretettel: Kankalin