Két Karomban
Két karomban érezlek, ha nem is vagy velem,
Érzem vállaimat övező kezed!
Felsír a szívem, gyere, ölelj még,
Ennyi ebből, nem lehet elég!
Két karom, mint burjánzó folyondár
Derekad ölelné, örökre át!
Beléd kapaszkodnék, mint szőlőkacs az ágra,
Ölelnélek Édes, óráról, órára!
Lennék én a támasz, a szirmaidnak,
Örök imádója, a legszebb virágomnak!
Minden percben érzem, szíved dobbanását,
Átadom hát neked, lelkem minden vágyát!
Vágyát adom, neked, szerelmes szívemnek,
Kérlek Tündérrózsám, add nekem a szíved!
Hidd el nekem, kérlek, vigyázok szívedre,
Az vigyáz én rám, s szerelmes lelkemre!
4 hozzászólás
Elolvastam néhány versed és felfedeztem, hogy mindig és mindig egyetlen témát írsz körül. Hát igen… a szerelem…
Örülök, hogy olvastad egy-két versemet, tudod a szerelem annak mindig új aki átérzi,azt az érzést igazán nem is lehet leírni! Én is csak próbálkozom körülírni az érzéseimet!
Köszönöm, hogy olvastál!
Igen, ez igaz! Talán mert szerelmes vagyok?
Köszi Üdv MIsi
a szerelem nagy úr! kezedet vezeti, szivedet átöleli, lelkedet élteti – hatalma beláthatatlan:)
Gratulálok:)