Radnóton a ház előtt nyári napsütésben
Miu-miu szundikál a fa alatt a fűben.
Csend honol az udvaron, falevél se liben,
Alusznak a tyúkok is a rekkenő hőségben.
Lám, most két kis buksifej jön ki az udvarra,
Déli álomból ébredtek a hűvös szobában.
Ábel a kisebbik, alig van kétéves,
A nagyobbik Endre, huncut, nem kétséges!
Néznek jobbra-balra, csillog a kék szemük,
Kipihenték magukat, játszani van kedvük.
Egyszer csak megállnak. A nagy fa kőzelében
Miu-miut látják, elnyúlva a fűben.
Hamisak a kópék,settenkednek csendben,
Nesztelenül lépnek, pillájuk se rebben.
Megvagy, Miu-miu! – szólítják a macskát -,
Aztán hírtelen megfogják a farkát…
Ugrik szegény círmos, álmából ébregve,
Mászik egyenesen fel a háztetőre!
Nyávog keservesen, felveri a csendet,
Felébreszt álmából minden alvó lelket.
Kacagnak a lurkók pajkos jókedvükben,
Miu-miu nyalakodik kémény tetejében.
3 hozzászólás
Kedves virágének!
Nagyon tetszik a versed hangulata… igazi jókedvet varázsoltál körém.
Köszönöm, az élményt!
A.
Szia!
Meghitt életképet ábrázolsz, kedves történet.
Kedves Angelface és Rozália! Elnézéseteket kérem, hogy csak most reagálok véleményetekre. Megkésve bár, de szívemből köszönöm, hogy felfedeztétek ezt a verset, amelyet évekkel ezelőtt írtam valódi történet alapján, a két nagyobbik unokámról, Első próbálkozásaim közé tartozik, ezért nagyon kedves számomra. Katalin