Két csodás lélek, mint éj
s nappal találkozása.
Alkonnyá fonódva, kéj
és vad vágy virágzása.
Édes kárhozatban égve
gyúltak átkos szerelemre.
Majd bús viharral érkezve,
menny és pokol rogyott térdre.
Történetüket messze
fújta már a bús őszi szél.
Tündöklő csillag fénye,
álmuk így nyugovóra tér.
8 hozzászólás
Örülök, hogy újra írsz 🙂
Bárcsak annyit írhatnék, mint amennyi ihletem van! De köszönöm. 🙂
Szép megszemélyesítés!
Nappal és éj, mint két lélek!
Szeretem az efféle zenét én is!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Örülök, hogy olvastál, és köszönöm a hozzászólásodat. Hallgattam egy kis zenét, és az énekesnő kék szemei emlékeket idéztek bennem. Sajnos kevés időmből csak ennyire futotta.
Üdvözlettel:
Serafis
Szépen fogalmazott, jó vers, örömmel olvastam.
Köszönöm Irén! 🙂
Üdvözlettel:
Serafis
Kedves Serafis!
Tetszett a versed. Találóak az ellentéteid, nagyon szép jelzőket használsz.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Nagyon szépen köszönöm 🙂 Örülök, hogy olvastál.
Üdvözlettel:
Serafis