Egy eltévelyedett, komor
faragott kőszobor
díszes lelkét látva
dülledt szemmel léptem én hátra…
s fogtam a fejem nagyon, mert
a látvány agyon vert…
Miként más mulat,
ha jön a nem várt fordulat,
úgy nevetett rám a korlát,
mit az ember csak akkor lát,
ha már, mindegy, késő,
és üt, mint a véső,
ezért e fájdalom,
hát ezért fáj dalom…
4 hozzászólás
: ) De ütődött nem lettél tőle.
🙂 eddig is ütődött voltam 😀
Köszönöm hogy olvastál!
Pityu
Kedves Pityu!
Ezt szerencsésen megúsztad. Agyrázkódás után ilyet írni. Szerintem jó.
Vigyázz magadra és a fejedre.
Barátsággal: Ági
Köszönöm szépen kedves Ági!
Üdv:Pityu