Éles a szívben a kés, melynek neve édeni emlék
Penge hasít hidegen fölvágva hegem, ha jön új nap
Torkomat égeti át két szó, mit a szám ki nem ejt már
Éltem alatt, de a fejfámon legyen írva a véset
Mondja a kő, a betű ordítsa ki:
Lilla, szeretlek!
Két szó, mit a szám ki nem ejt már
By Báldi Bálint
4 hozzászólás
Már megint ügyes voltál, de meglepsz újra és újra.
Folytasd csak! 🙂
Köszönöm szépen! Megpróbálok eleget tenni eme kívánalomnak!
Örülök, h. benéztél/olvastál!
Szeretettel: Bálint
Szia Bálint!
Na, igen. Én is a szerelemnek köszönhetem, hogy írni kezdtem, pontosabban, hogy visszatértem hozzá.
Azt hiszem életünk során sok Lillával és Laurával találkozunk, vagyis én Don Juannal és herceggel. Az érzésekkel nem vagyok mindig tisztában, de amikor úgy érzem, hogy ezt feltétlen versbe kell foglalni, akkor tuti, hogy az már megint szerelem!
Gratulálok a verseidhez!
Deiphobae
Kedves Deiphobae!
Tökéletesen igazad van! Én a szerelmet talán a KFT 'éljen a szerelem' című dalából/lemezéből értettem meg a legjobban és nem is a saját tapasztalataimból. Fura ez, nem?
Köszi, hogy benéztél és megosztottad velem gondolataidat!
Üdvözöl: Bálint