Erős tenyered az enyémet szorítja,
érzem ahogy izzik, ujjaim átfonja,
hajamat, arcomat lágyan simogatja,
azúrkék szemed az enyémet kutatja.
Fejemet gyengéden kebledre lehajtom,
hallgatom a szíved, ahogyan zakatol,
magadhoz ölelsz, tenyereden érzem,
lüktet a véráram…, ez maga az éden.
Évtizedek múltak, ősz van már felettünk,
régóta együtt sírunk, s együtt nevetünk,
megértettük azt, hogy nekünk e két tenyér,
azóta is úgy kell, mint a falat kenyér.
10 hozzászólás
Kedves Ida!
Nagyon szép.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen, kedves harcsa.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Hihetetlenül szép az utolsó rész!
..mint a többi is!
Szeretettel:sailor
Örülök, hogy tetszik, kedves sailor.
Köszönöm a vizitet.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
De szépen fejezted ki a szeretetedet.
Gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon jó volt olvasnia versedet! Nekem a szüleimet juttatja eszembe. Sajnos nem sok ember van körülöttem, aki elmondhatja azt magáról, amiről a versed szól!
Még egyszer köszönet a versért, és ha nem bánod megmutatom a szüleimnek. 🙂
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Neked köszönet, hogy olvastad. Dehogyis bánom, sőt örülök.
Én is mindig gyönyörködve nézegetem az őszhajú bácsikat, néniket, akik kézen fogva járnak,
és olyan óvó szeretettel vigyáznak egymásra… Sajnos, tényleg nem sok ilyen van…:(
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Nem tudom te megélted e amiről a versed szól, vagy esetleg a szüleid élete ihlette a sorokat, de nagyon szép és élethű. Talán azért is tetszik annyira mert mi felettünk is "ősz van már ". Sok évtized telt el felettünk is, és még a kék szem is stimmel.Szép ez a versed, köszönöm,hogy olvashattam.Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Én köszönöm, hogy olvastad.
Nem a szüleimről mintáztam, sajnos édesapám korán elment, édesanyám húsz évvel élte túl.
Itt a környékemben van néhány ilyen idős házaspár, olyan szépek, úgy vigyáznak egymásra. Ki tudja, nekem még lehet rá esélyem.:) A gyerekeink már felnőttek, még együtt vagyunk…
Örültem Neked.
Szeretettel!
Ida