Elmét borzongató érzés:
lelkem két testben álmodik,
elcsitul bennem a féltés,
amikor hozzád távozik.
Szótlan szemed mögött élek,
éneked hang nélkül elér,
lehunyt szemmel benned vérzek,
lépésed ölelve kísér.
Egymást nézik láthatatlan,
egy lélek vezet két kezet,
szavuk súlyos, mozdulatlan,
rezgésük tépi az eget…
16 hozzászólás
Gyönyörű!
Ismételten egy mély érzés
kitűnően megfogalmazva!
Csak gratulálni tudok!
Megint egy nagyszerű verset írtál! Nagyon jó 🙂
ez csodálatos!!!
Kedves Andika!
Itt bizony érezni a szavak hatalmát.Nagyszerű a vers.Gratulálok!
Köszönöm a dicsérő szavaitokat! A kérdésem viszont még áll! :):)
Csodálatosan fejezted ki az együvé tartozás érzését. Gratulálok: Colhicum
Andika!
Te biztosan tudod kiről szól!
Vagy találgassak?
Szia!
Az eddigi egyik legszebb szerelmes vers amit itt olvastam, pedig már sikerült kollégáid tollából néhány remek darabot olvasnom.
Találva érzem magam, nekem is szól. Most már a kérdésedre is válaszoltam. 🙂
Maristi
Sajnálom, sajnálom, nem szerelmes vers! :)))) De nagyon köszönöm a dicsérő szavakat! 🙂
Nem is tudom mit mondjak!
Mert tudom, hogy hozzám szól!
Sokszor írtam már verset máshoz, de hozzám még sosem szólt egy sem. Nincsen szülinapom mégis úgy érzem, hogy hatalmas ajándékot kaptam. Megérdemlem-e,vagy sem… nem tudom…, de megszolgálni igyekszem!
Köszönöm Andi!
A.
Kedves Angelface!
Én köszönöm! Megszolgálni?? Ugyan már! Amit adsz az életben, azt kapod vissza!
Őszinteségért őszinteség volt a felelet! Én vagyok hálás neked, hogy ilyet alkothattam, mert ezt váltottad ki belőlem!
A.
Nagyon szép vers, és a képet is remekül választottad hozzá! Gratulálok!
Nagyon különleges vers! Igazi szépség! A képpel együtt tökéletes!:)
Gyönyörű, különös érzést közvetít a versed!
Legjobban utolsó verszakod ragadott meg…
Nagyon tehetséges vagy, gratulálok! Üdv: Sissy