Ha végzek magammal,
nem kell már semmi.
Ne adjatok kenyeret és halat.
Mert nem kell már enni.
Kérek egy papírt s egy tollat
mától nem titok a holnap.
………………………………….
Virág és fű,
láncon tartott szálak,
Mint remekmű,
táncolnak a halálnak.
Két töredék
By Náni
2 hozzászólás
Szia!
Nem tudom mitől születtek ezek a sötét gondolatok,de nagyon elgondolkodtató.Annyi minden van bennük azon túl is amit a szó maga jelent.Halat már nem kell Neked adni valóban de hálót talán még igen.Itt a Napvilág, ebben a hálóban lehet kapaszkodni.
Szeretettel üdv:hova
Megrázó gondolatok, egy ifjú hölgy tollából:(A versed szép, a lelked kuszasága az, mi nem tetszik, valószínű, egy ilyen lelkiállapotban született a versed.
Szeretettel:Kriszti