Kételkedem
Ez minden fegyverem
Árnyalt a lét
Az igenből lett nem
Harcoltok ellenem?
Beleestem
Forrósodik fejem
Fáraszt a lét
Gyengéből lett erős
Hát itt mindenki hős?
Már nem hiszem
Szél fújja kételyem
Ural a lét
A sovány most kövér
Folyik rajta bő vér?
Elvesztettem
Utolért végzetem
Bömböl a lét
A becstelen már igaz
Létezik rá vigasz?
Megkerestem
Ő lett hű szerelmem
Örül a lét
A sötétség fénylik
Eljuthat az égig?
8 hozzászólás
Szia Rozália!
Nagyon érdekes felépítése van a versednek
Tetszik ahogy végig viszed a fonalat és a végén hepien!
gratulálok.
Szeretettel: marica
Kedves Marica, köszönöm!
Érdekes gondolat fut végig a versen. Tetszett az egész, és az a jó, ha valami szépen és jól végződik…
Üdv.
Köszönöm, Kati!
Valóban hullámzóan érdekes érzés fut a versben, Katával egyetértek! Gratulálok!:)
Köszönöm Neked, Sleepwell!
Kedves Róz'!
Rímmel, dombokkal, lejtőkkel élsz,
tolladon nincs fék még se félsz!
Az úton gondolatod hibát sem vét!
A költőnő immár legenda,
a vers ennek bizonyítéka.
Köszönöm.
Nagyon köszönöm kedves soraidat, Titusz! Jólesik!
Ölellek: Róz'