Állandóan mar a kétség
A történtek óta kedvesem!
Miért nem tudok őszintén hinni
Ahogy régen kedvesem!
A zöldszemű mindig támad,
Ha olyat hallok, ami arra ad okot!
Miért nem jelentkezel?
Miért késel mindig?
A többiek rég haza mentek,
Te is biztos végeztél!
Ismét újra lakást bérelsz?
Ott öleled a Helént?
Hiába tűnt el, nem hiszem el,
Hogy életünkből is eltűnt végleg!
Így altatja gyanúmat,
Hisz minden verse, csak rólad szól!
Leírja, hogy találkoztok,
És közben mit csináltok!
Érzésekről, szerelemről,
Szól minden, s nem búcsúról!
Kifogást, azt mindig találsz,
Legtöbbször a főnököt!
Megőrjít a bizonytalanság
A sok kétely sírba visz!
1 hozzászólás
Sajnos, mindennapos témát éltél át versedben. Az őszinte, igaz szerelem mindent legyőz! Ha az nincs meg, akkor úgyis mindegy.
A.