Kétségek a költészet napján

Honnan e késztetés?
Áldás-e vagy átok?
Élő húsomból vágok
ki minden szót a
jóra, rosszra,
s a tollam csámcsogva
hányja, csak hányja
a papírra,
ahogy a világ érzékeimen
átcsorog.

Hogy szép-e ez?

A kecsegtető sorok,
a tünde, lagymatag tettetés,
a fellengzős malaszt
szűrőimen mind fennakad.
És marad a fájón csupasz,
hideg-rideg való.

De kell-e az igaz?

Ki az,
kinek e kopogó mondatok vigaszt
jelentenek,
s kiben az itt-ott rímek
zenét is keltenek?
Miért zakatol szüntelen
e rendetlen ritmus,
az éltemet jelentő,
lüktető érverés?

Feloldozás talán,
de lehet, hogy büntetés.