Az életünk
egy álom élt,
ha volt vigasz,
ha bárki félt
az jót remélt.
Ki sírni tud
ma nőszemély,
fejére már
leszállt az éj,
ne is remélj.
Kegyetlen ez
velünk, a harc
halott halom,
a szó a sarc,
a kép az arc.
Akárki küzd,
veszít csatát,
ki győz, mesék
eposzhadát
megírja hát.
Megállni még,
ma nem lehet;
ki várja itt
a perceket
az elveszett.
Előre hát,
tovább, tovább,
ma élni kell,
gyerekcsodák
között tovább.
Nem élet az
mi romba dönt,
nem élet az
mi vízözönt,
fejedre önt.
A harc való,
a szívbe mát,
fölösleges
fohászt, imát,
nevetni át.
2 hozzászólás
T.c.
Nem értem pontosan, miről szól.=-?
Magyarázatot kérek!
(De a rímelése nagyon tetszik.:-)
A.í.: Faddi Tamás
Feltehetőleg az életről szól. De ez egy olyan szöveg amely magától alkult bennem.