Síri csend van,
És teljes sötétség.
A pók a poros sarokban
Teljesen mozdulatlan.
Várja zsákmányát,
A szoba egyetlen
Szúnyogát,
Aki fejemben döngicsél.
Megvan!
A szúnyog is elnémult
A háló-börtönben.
Teljes a sötétség,
A nyugalom,
A bizalom.
Én sem mozdulok,
És Te sem,
Ki szorosan átölelsz.
Érzem erős kezed biztonságát,
Te ostromlod testem béna várát.
Nyugodt vagyok és mozdulatlan,
Megbénultam, mint a szúnyog
A pók hálójában.
S te sem mozdulsz, pedig lehetne.
Neked kell a váram, neked kell!
Szerezd meg hát, neked adom.
Inkább királyságod alatt lakom.
Légy király, de vigyázz rám,
Mert ha elhagyod, összeomlik a vár.
8 hozzászólás
szerintem a „béna” béna…
amúgy ez is tetszik.
a „légy király”-ba többet képzelek bele, mint amit mondani akartál?
Nem tudhatom, mit képzelsz bele, de ezzel csak a férfi “feljebbvalóságát” akartam kifejezni. Hogy ott és akkor hatalma van felettem.
Én is többet képzelek bele…
A bénatestem szerintem sem kellene bele, de egyébként nagyon tetszik, szép atmoszférája van, szerintem mindenki szereti az ilyen pillanatokat 🙂
Köszönöm, hogy olvastátok! Én már eléggé megszoktam ott azt a “bénát”, furcsa lenne nélküle a vers nekem. De igazatok van, elolvastam párszor, és tényleg furcsa.
Szép ez a hasonlat, ami végigmegy a versen, tőlem kicsit távol áll, ez a “én vagyok a gyenge szúnyog, te az erős pók”, talán kicsit feminista vagyok:-) De ettől még gyönyörű vers lett! Jó ,ahogy a második felében kibontakozik az igazi tartalom!
Helo!
hmm,megint egy szerelmes versnél kötöttem ki, ez kész, nálad mindig megtalálom ezt! ez jó! nekem félelmetesek ezek a képek, még is valami nyugodtságot sugároznak!! neki adtad a várad? A Te királyodnak? vagy ez ahhoz nagyobb kérdés és indiszkrét is,hogy lehessen rá válaszolni?!
a vár előtt még falak is vannak…nem-e?
esti
Szia
Ez az első verseim egyike, és elég régen íródott. Szóval a válasz, nem, nem adtam neki. Kérdés, hogy mit jelent? 😛
Falak? Falak mindenhol vannak. És az a legjobb bennük, hogy nem akárki tudja lebontani, és nem akárki veszi őket észre. úgy látszik, te például igen…