Jaj, de szép, piros a meggyem,
jól megérett, le kell szedjem!
Kedves babám, hozz kosarat!
S otthon ne hagyd csókjaidat!
Gyere velem meggyet szedni,
meggyfa alá enyelegni.
Érik a meggy, te csak szedjed,
néha közben kapj be egyet!
Savanyú a meggy ajkamon,
édesítsd meg, kis angyalom!
Ugye milyen jó kettesben,
csókot csenni a meggyesben?
Minden meggynek van egy magja,
akarsz, meggyet szedni, Magda?
Piros a meggy, zöld a szára,
fel kell másznom a meggyfára!
Adogatom majd le neked,
töltsd meg meggyel kötényedet!
Vigyázz, egy se essen sárba,
rakjad fedeles kosárba!
Ha leszedtük, haza megyünk,
lesz sok, finom meggyünk nekünk!
Szeretem a meggyes rétest,
süssél nekem, kérlek, édes!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Kedves, huncut vers, igazán jó olvasni, az embert jókedvre deríti. Amíg olvastam, éreztem a meggy finom ízét, s van egy jó receptem meggyes-pitére… milyen finom!
Komolyra fordítva jutott eszembe: Annyi, de annyi, s valamennyi versed van föltéve is, de azt nem értem, hogy van, amelyiket senki sem olvasta.
Programomba iktatom, hogy amikor időm engedi, ismét meglátogatlak, és olvasom a verseidet.
Én pl. alig várom, hogy meglássam, tettél-e föl verset, annyira szeretem olvasni.
Szeretettel gratulálok ehhez, és a többi versedhez is.
Szeretettel: Kata