Kettétört angyalszárnyak

Kutattam kedves szavakat,
hogy méltón búcsúzzak el én,
nem találtam a nap alatt,
honnan, s hogy szökött el a fény.
Most már késő, szívem fáradt,
ceruzám hegye megkopott,
arcom halovány és sápadt,
gyenge lábam is megrogyott.
Majd ha egyszer visszanézek,
s szavaim szellőként szállnak,
mosolyogva visszatérek,
repülnek még angyalszárnyak.
De a csend beszél helyettem,
elkerül minden ami szép,
éget és fáj, elfeledem
mi most lelkemet tépte szét.