A tűzben fogsz elégni,
Melyet halálos csókjaid gyújtottak bennem,
Felperzselt lelked szálljon reám,
Hogy tested, testemben nirvana-ra leljen.
Mit teszünk egymással,
Csak végtelen fájdalom-koldulás,
Hol más a bűn vermét találja,
Mi ott nyerünk feloldozást.
Őrület szól ajkaim közül,
Nem lehet, nem tudok másként szeretni,
Egyetlenegy menedékem,
Csak izzadt hajlataidba tudom keresni.
Borzongás játszik rajtam,
Ha vágyódva arcomat fogod,
Meztelen hátadon a vérző bélyeg,
Mély, harapás- nyomok.
Nem tudunk betelni,
A másiktól orvul ellopott ajándékkal,
Szerelmesen öljük egymást,
Önző, beteges szándékkal.
És nem érzem,
Meddig üldözhetjük egymás védtelen lelkét,
Vagy meddig csonkíthatjuk, ölelhetjük,
A másik lángoló testét.
Mert hiába vagy nappal ártatlan,
Ha éjjel bőrödbe fúródott a szilánk,
Hajnalban majd megkötözve,
Minden bűnödért mondok egy imát.
Lényed függője vagyok,
S te isteníted minden tettünk,
Egy vér-illatú éjjel után,
E bűnös játék lesz a vesztünk.