Minden reggel megfogom kezed,
másikkal botra hagyatkozol,
majd elmegyek sétálni veled,
hisz nem magányra vágyakozol.
Beszélgetünk, épp hallod hangom,
s érezzük a finom napsütést,
hagyom hogy bús lelkedre hasson,
s fény, szellő is hozzon frissülést.
Néha rám nézel, szemed fáradt,
orcád gyűrött, hajad meg deres,
és hol ezt, hol meg amazt fájlalsz,
de ne félj! Én fogom a kezed.
8 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
“és hol ezt, hol meg amazt fájlalsz,
de ne félj! Én fogom a kezed”
Nagyon megható sorok!
A rászoruló iránti segitségnyujtás!
A megbecsülés kimutatása!
Örömet és melegséget hozó!
“Minden reggel megfogom kezed,
másikkal botra hagyatkozol”
Remek sorok!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
Csodálatos biztatás, valahogy így kellene mindannyiunknak élnie, mindvégig jelen lenni a társunk életében, éreztetni, hogy ránk öregen, betegen, elesetten is számíthat.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen Zsuzsa a mi mindennapi teendünk a szeretett párunkkal szemben…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen kedves szavaid:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Igen, és a szüleinkre is ugyanígy (nekem szerencsére még élnek, mégha nagyon idősek is)
Tisztelettel:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, kedves szavaid.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
elsőként találkoztam ezzel a verseddel. Jó érzések töltöttek el, meghatott a féltő, óvó ragaszkodás, nagyon mélyről szól.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen kedves szavaid:
Zsuzsa