Kezem kezedet kutatja,
S mikor rátalál megfogja.
Ujjaim ujjaidat öleli,
Tenyerem tenyeredben fekszik,
Így talál ránk a mély álom,
Repülünk szép tündérszárnyon.
Sosem látott tájakat látva
Rohanok veled a világba.
Kezed mozdul a kezemben,
És őrjöngve elönt a szerelem.
Hevesen öleljük egymást,
Kéj marad utánad, nem más.
Majd nyíló virágok közt járunk,
Selyem pázsiton lép a lábunk,
Nem takar el semmit az árnyunk,
Szivárványt teremt a vállunk.
Megfordulsz, elengeded kezem,
És megfagy, kihűl a szívem.
Hóval fedi be a vihar álmom,
Jégszoborként kell benne állnom.
De hátamhoz ér most a hátad,
Szívem utat enged a nyárnak.
Érzem ismét szíved melegét,
Lelked, tested hű szerelmét
4 hozzászólás
Szép szerelmes verset alkottál!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szép gondolataidat szépen foglaltad versbe.
Örömmel olvastam.
Szia!
Örülök, hogy tetszett.
Leticia