Kezdet

Maszkom kezedbe adom. Őrzője Te legyél,
Életem marad Tied. Kezedből le ne tegyél,
Különben maradok szöveg nélkül ritmusba zárva.
Nem akarok lenni az élet egy szokásos tárgya.

Trágya, amit összehordok. Téma: csupa sablon,
De nem mosolyként akarom végezni egy tablón.
Nem Érted, nem másért fáj mindig a szívem.
Csak magam Istene vagyok. Ez saját önző hitem.

Mikor az ember annyit hazudik, hogy elhiszi magának
Hogy nála jobbat a földön sehol sem találnak.
Mikor már hiszi, hogy amit hazudik, az igaz.
Az élet marad hoppon, ha semmire nincs vigasz.

Mikor ugyanaz az arc mosolyog optimistán Rád,
És ugyanaz az arc hozza Neked a halált…
Ott már régen rossz minden. Most úgy érzem magam,
Mint akit becsapta önmaga. Hát tépd el a szavam.

Most új élet, új lap, új toll, új cetlik, minden más
Legyen új. Mert akarom, hogy tetsszen a változás
Mindenkinek. Tőlem. Majd máshol, máskor rájövök,
Hogy nem felejthető a múlt. Minden emlék örök.