Kezdetben…

Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet,
és az ott fenn feszülő tisztaság
a Te léted,
de az én lelkem kietlen és puszta
vala,
sötétség lebegett örvénylő vizein.

És mondta az Úr:
legyen világosság!
És léted megérintette alant
hánykódó fodraimat,
s külön vált a nappal, a vagy,
és ha nem vagy, az éj –

és látta Isten, hogy jó a világosság.

És szólt az Úr: teremjen
közös kertünk mindent, mi
szívnek kedves és szemnek kívánatos,
és mi öleltük egymást nappal létben,
éjjel álomban öleltük egymást,
hogy beteljesedjék az ígéret.

Férfiúvá és nővé teremtett minket az Isten.

És fogantak az Úr szava szerint
csillagok és holdak, hogy jelei
legyenek ünnepeknek és
részesei csókoknak és érintéseknek,
Ég és Föld szégyentelen nászának
tanúi.

De késett az Ígéret teljesülése,
rövidültek a nappalok és
megfáradtak az éjben az álmok,
s hiába épült körben a világ,
Ég és Föld ölén nem fakadt
áldás az ő nemök szerint.

Szólt az Úr: miért csüggeszted le fejed?
Ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz,
ha nem jól szeretsz, a bűn az ajtód
előtt leselkedik és Reátok van vágyódása,
mondá az Úr, de már későn.
Nappalt nyelt az éj,
vacogott fogai alatt a világ.

És látta Isten, hogy
minden, amit teremtett, jó.

És megértette föld és ég,
hogy jó az Isten, és minden
cselekedete szent és igaz,
de új Bibliát nem ír helyettünk,
csak a régiből lehet tanulni.

És mondá az Isten Fia:
Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
És új eget és új földet várunk
az ígéret szerint, amelyekben
igazság lakozik.

Megszelidülök.

És a föld azóta is szerelmes az égbe,
s ha kigombolkozik fölötte a hajnal,
az esőcseppekben is
megleli annak fényeit, s őrzi
a harmat ízében másnapig.

Csitulj, éjjelem.
Nappalodra várj.

Ámen.