Romokban heverek, szerteszét a földön.
Alattam van talán egy rózsaszín ködmön.
Repedéseimen jön a hideg, fázom.
Kanócot gyújtok, s látom a testem lángol.
Semmiből semmibe, nyaram, telem,
Szeretett szerepem ég velem…
Khaos
By NániBy NániBy Náni
9 hozzászólás
Az utolsó két sor egészen magával ragadó. Meg persze az egész jó. Gratulálok: Colhicum
A címe miatt kattintottam erre a versre. Kíváncsi voltam, h milyen kavarodást fogsz majd teremteni. Nagyobbra számítottam…bár ez a vers annyira nekem nem is a zűrzavar érzését kelti, hanem inkább a “sehogy se jó”-ét. Megfordult a fejemben a kisíklott, vak szerelem, melytől összetörsz…és ott fekszel rajta…és nem engeded (a szerelmet)…megsérülsz, megvág…és fájnak a sebek, hiányod van (hideg), majd egy jön felejtető másik, akire kissé erőltetetten újra lángolsz, s közben égeted a múltat, a régi szerepet, hogy átolvaszd egy újjá….de a régit érzen őszintén magadénak.
További sikeres alkotást!
u.i.: én elhagynám a rímes, kötött formát….ebben a versedben nem szorosak a láncok….szval vagy feszes legyen, vagy ne legyenek azok a kötöttségek még annyira se (szerintem)
ja. az utolsó 2 sor, főleg az utolsó nagyon jó(l szerepel) …első olvasásra nekem az utolsó két szó elköszönést jelentett magamtól (ÉG VELEM!)…
Jó kis káosz, jól érzékeltetted a zűrzavart, versként nem is káoszos, sőt mondhatni nagyon jó kép a káoszról…Gratulálok, jó versike!
Kedves Náni semmi gond, elfogadom véleményedet a The end versemről…bár a khaos sem magyar szó, nekem mégis odaillik versed elejére, s nem zavaró számomra, ettól még magyar a szívünk és a lelkünk. Bár igen, vigyázni kell az idegen szavakkal, ezzel egyetértek.
A káosztól ne félj,mert mint minden e földi világban,ideiglenes.Légy optimistább és az élet meghátrál…. Grt.Z
Igyekszem… 🙂 köszi!
Nagyon tetszik ez a vers, gratulálok. Nagy a kísértés, hogy ellopjam a "Szeretett szerepem ég velem…" sort a blogregényem, a Láncvilág számára. Remélem nem gond.
Nem, nem annyira… 🙂 köszke a háeszt.