Alattam ágy, felettem plafon.
Randevúm van „Hogyantovábbal”,
s közben azt tapasztalom,
kiszáradt, elolvadt, felégett,leégett,
kihalt, kipusztult, kimúlt s evégett
ki tudja, mit hoz magával a jövő?
Betegségeket, s egyre növő
ember szülte lázálmok sorát,
étel nélküli, kihűlt vacsorát.
Mi lesz most? Kérdőn nézek szét;
Ki árul a sarkon gesztenyét?
Még mindig nem jön. Várom napokon, éveken át…
Mit tegyek, hol vagy?
„Hogyantovább”.
16 hozzászólás
Igazából már nincs mit ragozni azon, mennyire jók a verseid! Hozzászólni sincs nagyon mit, mert az általánosságok már többször elhangzottak, amitől meg személyessé válhat, az meg mindenki számára annyira egyedi, hogy kár volna minden szó…
Ismét tetszett, ismét megmozgatott bennem valamit, s tehettem volna eddig is de most teszem: szólok, hogy folyamatosan olvaslak és a soraid iránti rajongásom töretlen.
Grat. az életmű minden egyes cseppjéhez.
Üdv.
Kedves Gyömbér !
Ha lázálom is,egyedi ami engem mindig elvarázsol! Szívesen olvaslak sőt ! Kell , hogy olvassalak! Hogy miért?Ezt egyszer már valahol egy írásod alatt megtettem.
Szeretettel.Selanne
Jól eltaláltad, ez már valóban lázálom. S azt hiszem, sokunknak vannak már lázálmai, mert egye többen találkozunk a "Hoyantovább-al!
Szép fomában, nagyon jó tartalommal írtad, remekelél.
Szeretetel: Kata
Kuvik mindent elmondott, amit én is mondhattam volna.
Olvaslak és rajongok!
Üdv,
Poppy
Azta! Ma milyen jó verseket olvasok, döbbenet! Nagyon király vers, szinte ordít belőle a tehetséged az íráshoz.
Gratulálok!
Réka
Kedves Gyömbér!
Ez akkor láz állom, ha egyedül fekszel az ágyon és nagyon vársz haza valakit.
Csodálatos vers, igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm megtisztelő véleményeteket! 🙂
Gyömbér
Mindig lesz valahogyan, kedves Gyömbér! A jövő gondjain nem érdemes sokat merengeni, mert minden nap hozhat olyan megoldást, melyre nem is számítottunk.
A gesztenyét én is szeretem, főleg ha hideg téli napokon illatozik a sarkon a jó meleg gesztenye… Valami bensőséges hangulat is árad olyankor az illatával. 🙂
Gratulálok versedhez!
Alberth
Remek. Mintha az őrjöngő világban elillanna a remény és a szeretet, mint a téli hidegben a gesztenyeillat. Szeretem ezeket a kis csodáidat.
Hanga
Kedves Hanga és alberth!
Örülök, hogy olvastátok, köszönöm a hozzászólásaitokat.
Gyömbér
Szia Gyömbér!
Annyira át tudom érezni a gondolataid, hogy nem is hiszed! Elvetemült optimistának tartom magam, de vannak olyan pillanatok az időben, amikor minden olyan reménytelen, olyan távoli, olyan megoldhatatlan. Most is megbicsaklott a térdem.
És senki nem tudja mit hoz magával a jövő. Nagyon remélem, hogy csak szépeket, mert ez ad értelmet az életnek. Az enyémnek is. A "hogyantovább" örök kérdés, de talán van rá válasz: tovább!
Tetszett a versed, nálam eltörött a mécses, de nem esett nehezemre sírni közben, mert annyira magamra ismertem benne! Akárcsak egy tükör, olyan volt.
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy átérezted a verset. Valóban, mindig van tovább, még akkor is, ha mostanában a "hogyant" olykor homály fedi…
Lesz ez még jobb! :))
Szeretettel: Gyömbér
Tudod, most úgy hozzád bújnék!
A sarkon vennénk a sült gesztenyét,
Az árus öregasszony csak mosolyogna,
Mondaná: Ingyenbe van: vigyék…
F.
bocs, majd elfelejtettem!
Finom, biztató, kicsit befelé forduló sóhajtás!
De szeretem a benne simuló zenét, amit
szépen lehet hallani!
gratula:ruca
Mindig minden valamiért történik, a gesztenye-árus ott van, csak nem látod…egyszer megérzed a sült gesztenye illatát…gratulálok kedves Gyömbér..tudod a véleményemet minden versed egy sajátos egyedi kis gyöngyszem…gratulálok!