Alattam komótosan forog
a Föld, fölötte tengernyi tejszínhab.
Száll, lebeg az álmom, a vágyam
ködösen, mint milliónyi ég- darab.
Ott repked számtalan törmelék,
egymással perlekedik, dörgölőzik.
Bosszankodom, aztán megnyugszom-
Mily álomszép, még! – Lelkembe ivódik.
Nézd! Sírva vedli le rongyait,
színes ruháit már rég elkoptatta!
Fájdalomtól az arca torzul,
szomjúság gyötri, szenny, szmog fojtogatja.
Úgy érzem szenved, nagyon beteg!
Ó, tudom, hogy mennyire fogy az idő!
Gyorsan! Irány, vissza a Földre!
Ébresztő! Ne legyen álomtemető!
6 hozzászólás
" Alattam komótosan forog
a Föld, fölötte tengernyi tejszínhab.
Száll, lebeg az álmom, a vágyam
ködösen, mint milliónyi ég- darab."
Pazar szójáték a játszi felhőkkel. Aztán egyre feljebb emelkedtél, és úgy érzem elvesztettelek, de ez a négy sor, itt a felhők alatt remekbeszabott lett. Mintha kezdenél próbálkozni repülni, el a mezőktől erdőktől. 🙂
Jó lett: Grey
Kedves Grey! Köszönöm az olvasást és a gratulációt! 🙂 Valóban a legtöbb versem a természetről szól, de több versem van a természetvédelemről is, ill. ünnepekről. Majd azokból is teszek fel, ha aktuális 🙂
Holnap Víz Világnapja! 🙂
Én naponta foglalkozom a természettel, s annak védelmével, ezért a lírában csak egyetlen versben ábrázolom konkrétan e fogalmat. 🙂
üdv: grey
Igen, tudom! Két verset is tettem fel róla az elmúlt napokban 🙂 Kis apróságokat én is folyamatosan a természet védelmére, szeretetére nevelem, hisz nem lehet ezt elég korán kezdeni 🙂
Hú a mindenit…nagy nagy természetvédelem,
de valahogy azon túl érzek benne valami plusz mondandót.
Köszönöm szépen!!!!:)