Sóhajon jár az idő mi végtelen
zengésén egyre rohanva menekül,
és az emberrel máig meg nem békül,
aki érteni a múlást képtelen.
A mindenség árja milliárdokon
keresztül feszül neki a parttalan
csendességnek, és mint kietlen katlan
a világ meredélye mindenkit von
elmerengeni a végtelenségen,
mert az ember élni, s nem halni akar.
A Szentszó létezik, s értelmül üzen
annak, kit érteni szán meg a hamar!
Aki marad konoknak mindenképpen,
azt elfedi a múlás mit hant takar.
2 hozzászólás
Kedves Zoli
Ez jó vers.Minden tetszik benne.Szerintem kifogástalan.
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál írásommal mit örömmel fogadok Tőled! Örülök annak is, hogy talán találtál némi értéket versemben!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit értem is teszel kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról!