Azt mondják még kicsi vagyok,
-állítják ezt a nagyok.
Pedig már egyedül mosom a fogam,
s nem sírom el mindenen magam.
Ha anyu kéri,
segítek én néki,
mindent megteszek,
csakhogy már én is felnőtt legyek.
De azt mondják a nagyok,
hogy én még kicsi vagyok,
hiába töröm magam,
a felnőttség még messze van.
Azt mondják a nagyok,
örüljek, hogy még gyerek vagyok.
Eljön majd az idő,
amikor az ember nagyra nő,
s azt szeretné, hogy gyermek
lehessen újra ő.
5 hozzászólás
Kedves kis vers, nagy igazsággal. Üdv.: Túri Imre
Igazán kedves vagy, köszi a véleményedet.
Aranyos, de tényleg!Kedves kis vers lágy, mint a szellő!
Nagyon jó! És tényleg olyan kis kedves.
Különösen tetszik a vége, nagyon gördülékeny, hiába törted meg a mondat közepén a sort!
“Eljön majd az idő,
amikor az ember nagyra nő,
s azt szeretné, hogy gyermek
lehessen újra ő.”
Az újra szó is nagyon jó helyen van, figyelemreméltó ez a (köznyelvhez képest) szokatlan sorrend, amivel az egyszerű gyerekversből is költészetet tudtál csinálni.
Üdv
Zsázsa
köszi a véleményedet!