Ki lettél mindenem

Áldom az éveket, mikben élhettem
százszoros remények örök oltalmán,
boldogulva énbennem az isteni
akarat, mitől a szívem volt vidám.

Megkaptam mindent, amiért volt élnem,
és felidéznem éveimnek sorsát,
egyre jőve mindenkor a boldogság
felém, mert tudom, közeledem hozzád,

óh, Jehova Isten. Tőled mindenem
megvan, mit kaphattam e földön létül
és reményül, Te mindenkor velem vagy,
Te szeretett valóság! Ki kedvesül

elrejtesz szívembe oly valót, amit
majd hordok érted egy életen át.
Egy életen, ha engeded, hogy létem
öröksége ragaszkodjon Tehozzád!

Óh, Jehova Isten! Te vagy az nekem,
kiért teljesül minden, s megüresül
bennem az emberi akarat érted,
akiért vagyok és lettem életül.

Azért, hogy hirdessem széjjel, létezel,
s Te vagy nekem, ki mindenemmé lettél,
azt szeretve, mit Te akarsz reményül
adni, vágyakul. Mi az értelemnél

sokkal érthetőbb, mert azon alapul,
ami minden emberbe teremtve lett,
mi mindennél több, amit Te érdemelsz.
S e legfontosabb nekem: a szeretet!

Teérted élni, s mindenkor remélni,
vágyain szállni annak, mi oltalmul
adatott! Át a messze ezredévek
bölcs hegyein, és lenni tanuságul,

ahogy ők vannak, a hegyek! S én is úgy
legyek érted, ki dicsőség vagy nekem,
Te szeretetten legélőbb valóság,
ki lettél mindenem, Jehova Isten!