Igen. Itt maradok,
ha lemegy a Nap.
Légy szíves figyelj,
változnak oldalak.
Vakkant a szélkakas,
egy homokszem megtagad.
Így kerek a világ.
Legalábbis az enyém, s talán tiéd.
Felettünk a pokol,
alattunk az ég.
Ahogyan mondja Weöres,
bennünk a létra.
És forog a planéta.
Szóval, igával, mégis
mozog a Föld.
Állítja Verne.
A Jóisten szeretete
létezhetetlen, hogy verne.
Mert életet szippantunk
és elkezdünk rothadni.
Lehet, hogy ezt már
nem akarom hallani.
És te se.
Halottnak véltük,
de éled a mese.
Miről szól?
Ameddig a takaród ér.
6 hozzászólás
“Igen. Itt maradok,
ha lemegy a Nap.
Légy szíves figyelj,
változnak oldalak.”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Kiragadnám ezt a részt:
“Felettünk a pokol,
alattunk az ég.
Ahogyan mondja Weöres,
bennünk a létra.
És forog a planéta.”
Pontosan tükrözi mai világunkat!
Mniden a fejetetején!
Mégis,bennünk a létra,fel és le tudunk
mászni!
Gtatulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia Sailor!
A létrafokon, vagy a létra fokain van a hangsúly. És akkor meg mindegy, hogy éppen a külvilág merre áll.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
A mesékben bármi lehetséges, a takaró is végtelen.
Én hiszek a mesékben. A régieknek ismerjük a végét, az újak most születnek, csak még nem látjuk, hogy mese vagy valóság.
Kérdés: merjük-e vállalni, hogy kidugjuk lábunkat a takaró alól, vállaljuk-e, hogy olykor jéghideggé válik, vagy összekucorogva melegben tartjuk, és lemondunk arról, hogy a meséből valóság legyen.
Talán megéri vállalni, mert nem tudhatjuk előre, mitől fogunk felmelegedni.
Jól elgondolkodtattál. 🙂
Örülök, hogy hoztál verset, köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az a helyzet, hogy igazad van.
🙂
Megéri vállalni. Többszörösen is.
Szeretettel: Szabolcs