Ki mondja meg nekem,
ha én már nem leszek,
zöldellnek-e vajon
dombok, erdők, kertek?
Szól-e majd madárdal
harmatos hajnalon,
nyílik-e hóvirág
érkező tavaszon?
Marad-e ereje
a kimondott szónak,
hisznek-e emberek
az igaz valónak?
Lesz-e még szerelem,
érzelem, gyötrelem…
Vagy elkísér minden,
ki mondja meg nekem?
4 hozzászólás
Szia Judit! 🙂
Engem mindig magaddal viszel. Egyszerűen fogalmazol. Olyan tisztaság árad verseidből, ami lelkeddel párhuzamos.
Amikor hallgattál, hiányoztak őszinte gondolataid. Örülök, hogy újra találkozhatok velük. 🙂
Költői kérdéseidre nem erőszakolok választ, csak élvezem azt, hogy újra nyílsz.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy figyelemre méltattad a versem.
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Igen, hasonló a vers, kicsit más kérdésekkel, amikre a válasz odaát van. Szép lírai képekkel írtad. Ilyenkor az ember akarva, akaratlanul ilyen hangulatba kerül, és ilyen sorokat vált ki belőlünk.
szeretettel-panka
Köszönöm Panka!
Szeretettel: Judit