Magyar magyarnak egyre-másra
tovább szorítja torkát,
fölötte győzelemre vágyva
szemérme vígan áthág
megannyi vélt-valós határon,
gorombamód tapossa
a másikát, azért se szálljon
reá az ősi jussa.
Ne éldegéljen itt a balga,
ne szüljön itt porontyot,
hiszen kivált ma őmiatta
keletkezők a gondok,
nem érdemes se kézfogásra,
se egy baráti szóra,
akárha léte egycsapásra
az ördög átka volna.
A gyűlölet tovább csatázik,
aligha csillapulna,
ledönti templomát a másik,
vadul, megittasodva
üvölt a csendes éjszakában,
habár szorong a lelke,
csupán hörög halálra váltan,
a szitkokat keresve.