Ott, hol a Berettyó összefut az Érrel
Ahol a napsugár tömött kalászt érlel
Egy kicsiny faluban a román határnál
Ahol a vadrózsa szebb a rózsafánál
Ahonnan látszik a félegyházi torony
Ott töltöttem én el zsenge gyermekkorom
Felrémlik előttem kicsiny házunk képe
Téli estéken az égő lámpa fénye
Emlékszem a langyos, szép nyáresti csöndre
A dús fűben halkan cirpelő tücskökre
De ami leginkább feldereng előttem
Az, a kenyérsütés. Kedves, szép emlékem:
Hajnal van, de engem már elhagy az álom.
A konyhába megyek, anyut ott találom.
Asztalon a cipók letakarva, rendben,
A kemencét várják, hogy bemelegedjen.
Az utolsó kéve kukorica kórót,
Betolja most anyu, s rácsukja az ajtót.
Én felkuporodom a karos lócára,
Az ablak mellé, hová az első sugára
A napnak világít, elnyomva a lámpát
És a kemencéből kiszűrődő izzást.
Anyu most a kemence száját kinyitja,
S a kerek cipókat szép sorban betolja.
Utolsónak hagyja a lapos bodagot,
Azután rám néz és mosolyog egy nagyot.
Tudja, hogy azt szeretem legjobban,
Ha csak ránézek is a szívem, megdobban.
Miért nem alszol még?- kérdezi korholva,
De választ nem vár rá, mert úgyis jól tudja.
Elnyúltam a lócán, s vártam a bodagot,
Szinte éreztem már számban a falatot.
De hiába volt az igyekezet bennem,
Elnyomott az álom, s csak arra ébredtem,
Hogy a kisült cipók gőzölögnek szépen,
Köztük a bodag is, orrom előtt éppen.
Anyu a friss sültet kezével eltörte,
És az egyik felét jó zsírral megkente.
Elém rakta szépen, s közben rám nevetett:
Egyél csak kisfiam, kérsz-e hozzá tejet?
Úgyhogy amikor a két nővérem felkelt,
A bodagból alig maradt egy-egy szelet!
Régen volt már mindez, bizony nagyon régen
Fakuló, megkopott, mégis szép emlékem
És csak azért írom le ezeket
Hogy értse mindenki, azt az áldott kezet
Amelyik akkor a bodagot eltörte,
Százszor megcsókolnám, hogyha még lehetne!
3 hozzászólás
nagyon szép történetet fogalmaztál verssé… sokszor gondolkodom azon, hogy ami ma mindennapos dolog gyermekünkkel/szüleinkkel, az hogyan válik majd a jövőben szívmelengető és könnycsorgató emlékké…
Szeretem ezt a versed :)))
Hát, igen! mindig jól jön egy adag bodag!:-))
Gratulálok, szépen megírt Családi kör-szerű alkotás!